A kétszintű érettségiről, a

Részletes érettségi vizsgakövetelmény és vizsgaleírás

című munkaanyagról

2001. október 14.

I.  A kétszintű érettségi fölvetette általános problémákról

1. Ahogyan azt az “Általános követelmények” kapcsán megfogalmaztuk, számunkra kétséges az érettségi kétszintűségének indokoltsága magyarból a jelenleg érvényes – az utolsó két évben csak kevésbé specializáló és a kerettanterv által 12 évre részletesen és nem kétszintűen, “bemenetileg” szabályozott – iskolaszerkezeti és szabályozási keretben. Kérdéses, hogy a kétszintűvé tett vizsga nem fog-e további szükségtelen polarizációt létrehozni az amúgy is rendkívül szelektív magyar iskolarendszerben.

2. Kérdés, hogy a kétszintű érettségi mára szinte egyedül megmaradt indoka, a felvételi vizsga kiváltása valós, érvényes indok-e. A különféle felsőoktatási intézmények valóban elfogadják-e magyarból az egységes emelt szintű érettségi vizsgát saját szűrővizsgájuk helyett? Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik egyidejűleg több különféle vizsgatárgyat előíró helyre kívánnak felvételizni? S mi lesz a középiskolából nem azonnal az adott intézménybe felvételizőkkel? E kérdések egyértelmű tisztázása nélkül az emelt szintű érettségi – s következésképp az egész kétszintű modell – értelme bizonytalan.

3. Nem világos, noha a vizsgakövetelmények és a vizsgamodell megítélésének szempontjából alapvetően fontos, hogy valójában ki is fog magyar nyelv és irodalomból emelt szintű érettségit tenni. Csak a szakirányban továbbtanulók, vagy minden olyan diák, aki magas pontszám-követelményt, kemény és sokoldalú feltételeket szabó felsőoktatási intézménybe felvételizik?

4. Nem világos, hogy milyen iskolai-tanulásszervezési megoldások felelnek meg az emelt szintű vizsgára való felkészítés igényeinek. S ezen megoldások

  • egy középiskolán belül biztosíthatók-e,
  • anyagi fedezetét ki biztosítja,
  • konkrét formájára ki tesz javaslatot?

Ha például a 11-12. évfolyamon a kétórás fakultáció lenne a felkészítés terepe, akkor mi lesz az alapvetően kronologikus kerettanterv jegyében a 9-10. évfolyamon tanult anyagrészekkel? Vajon a fakultációs órakerettel megnövelt órakeretben tanulók magyarból is kilépnek az osztálykeretből, vagy a fakultáció afféle vizsgaelőkészítő többletóra lesz? Természetesen ezek a kérdések nem lennének feltehetők egy a kerettantervi szabályozásnál kevésbé központosított szabályozás esetében. Megismételjük tehát korábban is föltett és válasz nélkül hagyott kérdésünket: hogyan képzeli el az oktatási kormányzat az emelt szintű vizsgára való fölkészítést?

5. Nyugtalanító, hogy a kétszintű érettségi gyakorlati lebonyolítására semmiféle tervet nem hoztak nyilvánosságra. A saját iskolai közegből kiemelt, külön vizsgabizottság előtt zajló emelt szintű szóbeli vizsgák szervezése és végrehajtása olyan nehézségekkel jár, hogy – elképzelésünk szerint – rendkívül erősen fenyeget a káosz veszélye. Reméljük, hogy komoly erőfeszítések folynak a vizsga szervezésének modellálása vonatkozásában. Sürgetjük a tervek nyilvánosságra kerülését, nyilvános vitára bocsátását.

6. Ellentmondást látunk a kerettanterv és az érettségi vizsgakövetelmények között. A kerettantervben nem különülnek el a két szint követelményei, a továbbhaladási feltételek nyilvánvalóan nem azonosak a középszint követelményeivel. A kerettanterv nem szól külön az emelt szintű érettségi vizsgához szükséges készségekről és ismeretekről, így az emelt szintű vizsga követelményei tantervi szabályozóvá lépnek elő.

7. A munkaanyagban leírt középszintű vizsga írásbeli része olyan radikális változást, valóságos tantárgyi koncepcióváltást jelent, amely széles körű társadalmi vitát követel, s amelyre előre fel kell hívni (fel kellett volna hívni) mind a szakma, mind a szülőtársadalom figyelmét. Jelen formájában a középszintű magyar írásbeli érettségin a szövegértésre és az érvelő szövegalkotásra kerül a hangsúly, s elkerülhetővé válik az irodalmi témáról írandó értekezés. Ez egybevág a fejlett országok (pl. az Európai Unió tagországai) tömegoktatássá vált középfokú oktatásában érvényesülő tendenciával, de a hazai szokásrendhez és a kerettantervhez képest éles váltást jelent.

8. A mai magyartanítás nincsen kellőképpen felkészülve a középszintű érettségi nem irodalmi (érvelő) esszéfeladataira, pedig a ma kilencedikes diákok 2005-ben már az idén elfogadni szándékozott érettségi követelményrendszer és vizsgamodell szerint vizsgáznának.

a) Nincs konszenzus abban, hogy elfogadható-e az, hogy a középfokú írásbeli magyar érettségin elkerülhető az irodalom mint téma, s az irodalmi témáról írt értekezést nem irodalmi tárgyról írott esszé/értekezés is helyettesítheti. (A munkaanyag ezt a lehetőséget tartalmazza.)

b) A nem irodalmi érvelő szöveg (“esszé”) írásának tanítására a ma pályán lévő magyartanárok nincsenek felkészülve, nem áll rendelkezésükre ehhez megfelelő taneszköz-, illetve tankönyvválaszték.

c) A kerettanterv és az érettségi (főképp az emelt szintű) irodalomtörténeti anyaga ma is olyan nagy, illetve a tanterv és a tételsorok szerkezetét olyan kizárólagossággal dominálja, hogy emellett aligha jut elegendő idő az “írástanításra”, illetve tágabban a kerettanterv “belépő tevékenységek” című rovataiban leírt képességek módszeres és alapos fejlesztésére.

9. A szövegértési feladat középszintű érettségin szükséges és elfogadható újítás. Ugyanakkor az úgynevezett szövegértési feladatsorban indokolatlanul dominálnak a szövegtömörítési és szövegalkotási feladatok, emellett az ugyanitt található leíró nyelvtani feladat is megkérdőjelezi az írásbeli vizsga ezen részének adott “szövegértési feladat” elnevezést. A szövegértésnél komplexebb – s a magas pontszámmal kitüntetett helyzetűvé tett – feladatra kevésnek tartjuk a 60 percet.

10. Az emelt szintű írásbeli vizsga adatközpontú, lexikai tudást mérő, tesztjellegű feladatsora ellentétben áll a képességfejlesztő, a műértő befogadást a középpontba állító irodalomtanítással, noha a kerettanterv is, a vizsgaleírás deklarációi is hangsúlyozzák ennek fontosságát. A három óra alatt írandó öt esszé pedig képtelen és értelmetlen feladat, mert lehetetlenné teszi az igényes, gondolkodó-kreatív szövegalkotást. Ez utóbbi helyett mi legfeljebb két hosszabb esszé írását javasoljuk, s itt is szükségesnek tartjuk a jelölt témák közötti választás biztosítását. Nem elfogadható az olyan irodalmi vizsgaforma, amely az irodalmisággal szemben közönyt mutat, nem követeli meg az árnyalt műelemzést és műértelmezést.

11. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a szóbeli vizsgán csak az emelt szinten van a tanulóknak választási lehetőségük. A középfokon a konkrét szóbeli tételek előzetes kihirdetése helyett a mai gyakorlat fenntartását támogatjuk: a diákok a témakört ismerjék meg előre, de mind a megoldandó nyelv(tan)i feladattal, annak szövegével, mind az irodalmi témakörön belül a választható tételek pontos megfogalmazásával a vizsgán találkozzanak. Ellenkező esetben nem a gondolkodó feladatmegoldást, hanem a tételbiflázást támogatja, illetve segíti elő az érettségi.

12. A középszintű szóbeli vizsga leírásában található témakör-jegyzék, illetve tételsor visszalépést jelent a 1997-es rendelethez képest. A 14 irodalomtörténeti tétel mellé hat “értelmezési szint szerinti témakörből” kell 6 tételt kijelölni. Mivel a hat témakör közül – indokolatlanul – kettő ismét irodalomtörténeti jellegű (“Irodalomtörténet”, “Korszakok, stílustörténet”), s mivel a hat tétel az “Értelmezés szerinti témakörök” bármelyikéből, például akár csupán az idézett kettőből is kiválasztható, így a motivikus-tematikus, a poétikai-műfajtörténeti s az irodalom határterületeire vonatkozó tételek és megközelítések gyakorlatilag kiiktathatóvá váltak a középszintű érettségiből, illetve az irodalomtanításból magából. Ez élesen ellentmond annak a NAT által deklarált elvnek, hogy az irodalmi művek különböző – s nem csupán kronológiai-irodalomtörténeti – kontextusokban taníthatók, illetve tanítandók. A lemondás erről az elvről ellehetetleníti a magyartanítás korszerűsítését, a korkihívásokra való válaszadást, a szabadidő-eltöltési, olvasási szokások megváltozásának figyelembevételét.

13. Nem tudjuk, mi lehet az indoka annak, hogy magyar nyelv és irodalom tantárgyból épp emelt szinten csak egy – tehát véletlenszerűen vagy irodalom, vagy nyelvtan – feleletet ír elő a tervezet. (“A szóbeli vizsga egy témakörhöz megfogalmazott tétel kifejtése” /95. o./, v. ö. a középszintű vizsgaleírásban szereplő megfogalmazással: “A szóbeli vizsgán egy irodalmi és egy nyelvi tételt fejt ki a diák.” /80. o./) A javasolt megoldást a leghatározottabban elutasítjuk.

II. Az “Általános…” és a “Részletes érettségi vizsgakövetelmény” közötti viszonyról – a táblázatos anyagok összevetése

1. A “Részletes érettségi vizsgakövetelmény és vizsgaleírás” című tervezet megismétli és kibővíti a kormányrendeletként megjelent “A magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga általános követelményei” című dokumentumot (111/2001. /VI. 22./ Korm. rendelet az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. /VI. 13./ Korm. rendelet módosításáról, Oktatási Közlöny, XLV. évfolyam, 22. szám, 2001. augusztus 24.), azzal a technikai módosítással, hogy a táblázatban egymás mellé helyezi a középszintű és az emelt szintű vizsgára vonatkozó követelményeket. Az ismétlés és az átszerkesztés célja az lehet, hogy könnyebben áttekinthetővé tegye az anyagot.

Jelen munkaanyag táblázatos részének TÉMAKÖR rovatában a vastag betűvel szedett rész melletti anyag többnyire az “Általános vizsgakövetelmény” megismétlése, a normál betűvel szedett kis címek melletti pedig a tényleges részletezés. Ezt a szerkezetet következetesen kellene mindenütt érvényesíteni, és explicitté kellene tenni (kimondani, valamint tipográfiailag is jelezni) az egyértelműség és a használhatóság érdekében.

2. Súlyos ellentmondás van a rendelet és jelen tervezet között A szerző és művének beható ismerete részben,

középszinten:

Általános követelmények Részletes követelmények
“egy-egy magyar regény a XIX. század és a XX. század második felének irodalmából” (OK 2937. o.) “legalább egy magyar regény a 20. század második felének irodalmából” (44. o.)

emelt szinten:

Általános követelmények Részletes követelmények
“két-két magyar regény a XIX. század, a XX. század első, a XX. század második felének irodalmából” (OK 2941. o.). “Három dráma és két magyar regény a 20. század második felének irodalmából” (44. o.)

Nyilvánvaló, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem írhatja felül a magasabb szintűt: az Általános követelményekben leírtak a mérvadóak, a részletes követelményeket ehhez kell igazítani.

3. A tervezet 8. oldalán olvasható deklaráció szerint:

“A részletes követelményekben a középszint és az emelt szint közötti különbséget úgy érzékeltetjük, hogy a középszintű követelmények egésze vonatkozik az emelt szintre is, az emelt szint számára megfogalmazott követelmények a középszinthez képest kiegészítésként értelmezendőek.”

Ezt az elvet nem érvényesíti következetesen a tervezet, számos helyen az emelt szint követelménye megismétli a középszinten fölsoroltakat.

4. Sokszor egy-egy szinten belül is szó szerinti ismétlések vannak. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy áttekinthetetlenül hatalmasra duzzad a dokumentum terjedelme.

Példa a 43. oldalról: 

Középszint
Életművek a magyar irodalomból

 

 

 

 

 

Pályakép

Főbb művek

Utóélet, hatás

Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály Kosztolányi Dezső, József Attila

Az életmű: az életút jelentős tényei, a főbb művek beható szövegismereten alapuló értelmezése, kapcsolatok a művek között (pl. témák, kérdésfelvetések, élethelyzetek, műfajok, kifejezésmód, jellemző motívumok), az értelmezett művek elhelyezése az életműben, az adott korszakban

Kronológiai és topográfiai tájékozottság – a születés és halál évszáma, a szerzők jellegzetes regionális kötődései, a pályakép főbb kronológiai adatai, néhány kortárs megnevezése

A pályaképre ható irányzatok, szellemi hatások, a főbb kö­tetek

A főbb művek beható szövegismereten alapuló értelmezése

A szerző utóélete, helye és hatása az irodalmi hagyomány­ban.

Memoriterek indokolt, helyénvaló szöveghű idézés szóban és írásban

Emelt szint

Életművek a magyar irodalomból: Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila

Életmű: az életút jelentős állomásai, lokális és regionális kötődések, az alkotói pálya főbb tényei, összefüggései, kötetek vagy művek keletkezéséhez kapcsolódó ismeretek (pl. meghatározó hatások, a mű korabeli fogadtatása,  világirodalmi párhuzamok, adaptációk)

Főbb művek, kötetek, kötetkomponáló elvek (pl. ciklusok, témák, motívumok)

Néhány mű beható szövegismereten alapuló értelmezése, kapcsolatok a művek között (visszatérő kérdések, témák, motívumok; hangvétel, műfaji-formai sajátosságok)

Az életművet leíró, minősítő legfőbb jellemzők.

A szerző utóélete, helye és hatása az irodalmi hagyományban.

Memoriterek

Az életrajz jelentős tényei, az életút, az alkotói pálya jelentős tényei és összefüggései, lokális és regionális kötődések, különös tekintettel a tanult, olvasott művek hagyományaira, motívumaira, forrásaira

Főbb művek, témák, motívumok egy-egy összefüggése

A pályaszakaszokat jellemző főbb témák, kérdésfeltevések

Néhány mű beható szövegismereten alapuló értelmezése

5. Már az “Általános követelmények” is arra vallott, hogy a készítők szinte minden lehetséges, a magyar nyelv és irodalom tantárgyba bevonható vagy azzal érintkező szempontot és témát szerepeltetni kívánnak. A “Részletes…” tovább bővíti a maturandus és a felkészítő tanár terheit. Az érettségizőnek pl. alapos irodalomszociológiai és folklorisztikai ismeretekkel is rendelkeznie kell, értenie kell a tömegkultúra jelenségeihez, a sajtó-és könyvtörténethez stb. Természetesen az átfogó művelődéstörténeti, művészetelméleti, stílustörténeti, színháztörténeti, nyelvelméleti, retorikai stb. stb. ismeretek és jártasságok mellett! Ebben a vízióban a magyar nyelv és irodalom hatalmas, integráló tantárgyként jelenik meg. Minthogy azonban a feltételek ugyanazok, mint jelenleg, ez a vízió a megvalósításra kötelezettek számára nem más, mint rémálom.

Néhány példa a Részletes követelményeknek a középszinten kötelező “újdonságaiból”:

  1. oldal: a Korszakok, stílustörténet főcímhez, a Korok színháza alcímhez rendelve:

“A kortárs kultúra jellemző megnyilatkozásának bemutatása (pl. az irodalmi mű filmen, az adaptáció hozama, többlete és veszteségei; a dráma szövegének és színházi megjelenítésének viszonya)”

  1. oldal: a Műfajok, poétika főcímhez, a Poétikai szempontok alcímhez rendelve:

“Rendhagyó műfajok példákkal – elsősorban a mindenkori kortárs irodalomból”

  1. oldal: Az irodalom határterületei főcímhez, a Film, televízió, dalszöveg alcímhez rendelve:

“Az irodalom kulturális rétegei – népköltészet, műköltészet, folklór, alkalmi költészet

Az olvasmányok iránti szükséglet és az olvasmányok tömeges termelése közötti összefüggések pl. a népszerű művészet, ponyvairodalom, bestseller, krimi, sci-fi jellemzésében

Alkalmazott irodalom – pl. az olvasásterápia

Könyvnyomtatás, sajtó, irodalom – pl. a folytatásos regény jelentősége és példái”

Ugyanott, a Folklór, népköltészet alcímhez rendelve:

“A folklór jellege, hagyományozódása, művészeti műfajai

A népköltészet közege, szerepe a paraszttársadalom belső rendjében – egy-egy példa a hétköznapokhoz, a munkaalkalmakhoz, az emberélet fordulóihoz és az ünnepekhez kötődő lírai, dramatikus műfajokból, továbbá az epikus műfajok köréből

A népköltészet hatása a magyar irodalomra – néhány példa

A szórakoztató irodalom vonzereje a múltban és a jelenben, hatáskeltő eszközei (pl. sematizált hőstípusok, élethelyzetek, értékvilág, kalandosság, csattanó, szójáték)

A szórakoztató irodalom tipikus műfajai (pl. útirajz, detektívregény, kalandregény, füzetregény, képregény, tudományos fantasztikus irodalom, humoros és erotikus irodalom, dalszöveg, sanzon, vicc, reklámvers)

A gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom főbb jellemzői, néhány klasszikus és mai példa”

A Részletes követelmények táblázatai teljesíthetetlenül és értelmetlenül sokat követelnek. Az efféle rendelkezések szokásos sorsa az, hogy a praxis meg sem próbál hozzájuk igazodni, s így az értékes, a megújulás irányába mutató elemek is elsikkadnak. A túlméretezés tehát káros: riadalmat kelt diákban, tanárban egyaránt, s ugyanakkor határozottan rontja a kívánatos modernizálás esélyeit.

Elképzelhető, hogy a tervezet készítői a minél teljesebb “étlappal” a tanító, majd vizsgatételeket összeállító tanár széleskörű választási lehetőségét kívánták biztosítani. Csakhogy: a tervezet nem a lehetséges, választható szempontokat listázza, hanem követelményeket határoz meg, s a központi írásbeli, valamint az emelt szintű vizsgatételek összeállítói számára valóban követelményként, vagyis elvárható, kérdezhető tudásként tűnhetnek fel.

6. A tervezet ellentmondásosságának jele, hogy a túlméretezett követelmények eróziója már magában a tervezetben megindul: a vizsgaleírás és a példák világossá teszik, hogy a táblázatos anyag olyan óhajgyűjtemény, amelyből nagyon keveset ismerve is le lehet érettségizni.

  • A középszinten (a szövegértésinek nevezett feladat mellett) fogalmazást is kell írnia a vizsgázónak, itt azonban – mint már említettük – módja van elkerülni az irodalmi témát. Bár a 71 – 73. oldalon bemutatott szövegalkotási példa-feladatok többsége történetesen “irodalmi”, ezek is jobbára az irodalom külsőségeire irányítják a figyelmet (“vitassa, illetve támassza alá érvekkel Jókai népszerűségét”; hogyan tér el Szabó Lőrinc a közfelfogás szerinti gyerek-felfogástól a megadott “gyerekversben”?; mivel magyarázható Petőfi népszerűsége?). Az efféle feladatok a valódi ismeretek nélküli vélekedések, közhelyek fölmondására, üres fecsegésre biztatnak. A megjelölt szempont érvényesítése nem igényel műelemzést. Ha feladat mégis előírja, az “érvelés” és a műelemzés szerves összekapcsolása szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a vizsgázót.
  • A tervezet szerint a szóbeli vizsga konkrét tételeit (nyelvtanból még az elemzendő szövegrészletet is!) előre ismeri a tanuló. Elég, ha a kidolgozott tételeket betanulja – gondolkodnia, elemeznie nem kell, sőt nem is tanácsos: mindössze 20 perc felkészülési ideje van a két (irodalmi és nyelvi) felelethez, s mindössze 10-15 perc a két felelete elmondására.
  • Az anyagban példaként szerepeltetett nyelvi tételek lényegesen alacsonyabb szintűek, mint amit a mai érettségi megkövetel – átfogó tudás ezekhez nemigen szükséges.
  • Az emelt szintű érettségi írásbelijének egyik eleme adatokra koncentráló tesztfeladat – árnyalt műértésre ehhez nincs szüksége a tanulónak. A második része a már említett öt “kisesszé”. Az összesen rendelkezésre álló 240 perc itt is lehetetlenné teszi az elmélyülést, sőt: a saját gondolatokkal bíró diák eleve hátrányba kerül, hiszen egyéni gondolatok kifejtése lassú és időigényes munka.
  • A jelenlegi tervezet szerint egyedül az emelt szintű szóbeli vizsga igényli azt az átfogó tudást, amit a táblázat középszinten is kötelezőként előír.

Vagyis: a vizsgamodell és a követelményrendszer nincs összhangban egymással. A követelményrendszert szűkíteni kell, a vizsgamodellt pedig úgy átalakítani, hogy valóban képes legyen mérni azt, amit kötelezően előír.

III.  A vizsga részfeladatainak súlyozásáról, a részfeladatok értékeléséről

1. A középszintű érettségi vizsgában aránytalanul nagy súlyt kap a 60 perces szövegértési feladat, ehhez képest leértékelődik a 180 perces fogalmazás és a szóbeli.

középszint                                                                                                    150 p.

írásbeli

  szövegértés                 60 perc                                                                     30 p.

  fogalmazás               180 perc                      4-5 oldal                                 60 p.

szóbeli

  két (egy irodalmi és egy nyelvi) felelet       10-15 perc                  összesen 60 p.

2. Elfogadhatatlan, hogy három óra alatt olyan terjedelmű fogalmazást kell írnia a vizsgázónak, mint ma négy óra alatt.

3. A szövegösszefoglalási és a szövegalkotási teljesítmény “minimum szintje” (77. o., 79. o.) elfogadhatatlanul alacsony.

4. A maximum 20 perces fölkészülés és szóbeli 10 perces időtartama eleve lehetetlenné teszi a kreatív feladatok megoldását (pl. hozzászólás egy vitához, bírálat írása stb.).

5. A teljesítmény objektív értékelésére való törekvés erőltetetten létrehozott, ellentmondásos szempontrendszert eredményezett (írásbeli: 77-78. oldal, szóbeli: 84. oldal). Az egyes kritériumokhoz mechanikusan hozzárendelt pontszámok a jó, de rendhagyó dolgozatok íróit – ezek rendszerint az érdekes, nem-konform, kreatív személyiségek – hátrányos helyzetbe hozza. Ez olyan tantárgy esetében, amely művészetet oktat, s amely vonatkozásában a fogékonyság kitüntetett érték, különösen megengedhetetlen.

6. A két szóbeli felelet összevont pontozása a gyakorlatban a nyelvi felelet elsúlytalanodását eredményezheti, valamint szokatlan feladat és felesleges nehézség elé állítja a vizsgáztatót.

7. A témának megfelelő memoriter követelménye nehezen értelmezhető mondjuk Jókai, Móricz, Balzac vagy a szórakoztató irodalom műfajai és a tévésorozatok vonatkozásában. A tervezet mechanikus pontozása nem ad lehetőséget arra, hogy a vizsgáztató eltekintsen a memoritertől, annak hiánya így 5 pont levonást eredményez.

8. A pontszámok osztályzatra átváltása indokolatlanul és elfogadhatatlanul engedékeny: az elégségeshez mindössze az összpontszám 1/3-át (50 pontot) kell elérnie a vizsgázónak

Az elmondottak alapján az új középszintű érettségi vizsga egyszerre túl nehéz és túl könnyű. A jelen tervezet nem alkalmas a vizsga kielégítő szabályozására.

9. Az emelt szintű vizsga részfeladatainak belső arányaival sem értünk egyet. Rendkívül nagy súlyt kap – a más szempontból is kifogásolt – teszt, ehhez képest egy-egy esszé (az összes tartalmi-szerkesztési-nyelvi összetevőjével együtt) rendkívül kevés pontot ér.

emelt szint                                                                                                  150 p.

írásbeli                         összesen 240 perc

teszt                                                                                                               50 p.

öt esszé                                                                                                         50 p.

szóbeli

egy felelet                 20-25 perc                                                                  50 p.

(Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szóbeli feleletet részpontszámok szerinti értékelését közlő táblázatban /102. oldal/ összeadási hiba van: 20 + 10 + 15 + 5 = 60 !)

10. Az egyoldalas kisesszé elbírálási útmutatója (95. oldal) a kritériumok olyan sokaságát rögzíti (20 pontba szedve!), amelyek együttes teljesítése ilyen kis terjedelmű írásműben elképzelhetetlen. A vizsgázónak tárgyszerűnek is kell lenni, személyesen is állást kell foglalnia, meg kell mutatnia a műveltségét, s ugyanakkor a kreativitását is bizonyítania kell, az egy oldalas szövegben bevezetést, tárgyalást és befejezést kell írnia stb. Különösen groteszk a “makroszerkezeti arányosság” szakkifejezés alkalmazása az efféle “egyperces” műfajával kapcsolatban.

11. Örvendetes a helyesírás kérdésében javasolt változtatás a jelenlegi érettségihez képest: mind a szótárhasználat megengedésével, mind pedig a jelenleginél életszerűbb értékelési szempontrendszerrel (103. oldal) egyetértünk.

IV. A példa-feladatokról

A példa-feladatok részletes bírálatától eltekintünk, csak néhány megjegyzés:

  1. Olyan tömören fogalmazó szerzők, mint Kosztolányi vagy Nemes Nagy Ágnes, szövegeinek tömörítése nehezen megoldható, rossz feladat. Szövegtömörítésre amúgy sem szerencsés szubjektív hangoltságú szövegeket kijelölni.
  2. Az összehasonlító feladattípus sokkal nehezebb, mint a többi – nem fogja választani a vizsgázó, mert nem érdemes, s csak bajba sodorja magát.
  3. A Baudrillard-szöveghez tartozó feladat félreérti a bázisul adott szöveget: az nem arról szól, amit a feladat neki tulajdonít (72. oldal). A tudós tanulmányából kiragadott részlet a számítógép használatának egy speciális helyzetéről szól, erre azonban a feladat nem hívja fel a figyelmet, így félreértés, zavar keletkezhet.
  4. Szabó Lőrinc Ady című verse nem szonett, ahogyan a feladat állítja (75. oldal)!
  5. A 92. oldalon idézett fiatalkori Áprily-szöveg méltatlanul lejáratja íróját is, a szöveg tárgyát (Adyt) is. Nem szerencsés feladat.
  6. Az emelt szintű tesztfeladat a legrosszabb, adatmagolós egyetemi felvételi átvétele; korszerűtlen, rossz, irodalom- és gyerekellenes.
  7. Az emelt szintű írásbeli A típusú (“ún. szövegbázis alapú”) tesztfeladata nem kéri a kiindulásul szerepeltetett vers elemzését és értelmezését, a költemény csupán ürügy a feladatsorhoz. Ez méltatlan mind a költészethez, mind az érettségihez.
  8. A Babits-teszt a szerző pályájának feleslegesen aprólékos s ugyanakkor rendkívül felszínes ismeretét követeli meg. Hibás az az állítás, hogy Az európai irodalom történetében Babits csak olyan művekről ír, amelyeket eredetiben olvasott. Az egyszavas kiegészítések megkövetelése sok egyéb mellett azért is rossz módszer a vizsgázó tudásának mérésére, mert a legszigorúbb felügyelet mellett is kitűnően terjednek az efféle információk a vizsgateremben.
  9. A Babits-teszt alapjául szolgáló melléklet (119-124. oldal) irodalomszemlélete arra lehetne példa, hogy mit nem szabad az irodalommal tenni. Karikatúrának hat, hogy középszinten négy kötet címét és megjelenítési évszámát kell tudni, emelt szinten hetet; Babits prózaírói munkásságáról középszinten a “felsorolás szintjén” kell tudnia a vizsgázónak, emelt szinten pedig azt, hogy A gólyakalifa lélektani regény. Emelt szinten kell tudni a Schopenhauer-hatásról, így és ennyit: “szubjektív idealista világnézet Vö. “soha-meg-nem-elégedés” Dió-metafora és a bűvös kör” (az idézet betűhív!).
  10. A irodalmi tétel-minták számos kitűnő lehetőséget mutatnak meg (131-132. oldal); a nyelvi tételek közül sok felszínes, a megadott szöveg sokszor semmitmondó (128-130. oldal). Az Írói életművek (132. oldal) esetében nem derül ki, hogy témakörként vagy tételként értelmezendő; a kismonográfiához méltó műlista alapján megvalósított, teljességre törekvő felelet szükségképpen felszínes, az irodalom lényegét sértő lehet csak. Egyértelművé kellene tenni, hogy az hat kiemelt életműnek az érettségin való megjelenését nem így képzelik el a tervezet megalkotói.

V.

Aggodalommal tölt el bennünket a magyartanításnak és az érettséginek a tervezetből kibontakozó képe. Egyszerre kellene megfelelnünk egymásnak ellentmondó követelményeknek, a feltételek biztosítására kísérlet sem történik, a szakmai vita pedig elmaradt. A tervezetet kiérleletlennek, több pontján kifejezetten káros hatásúnak tartjuk.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az érettségi s különösen a magyar nyelv és irodalom tantárgyé nem az oktatáspolitikusok és a magyartanárok belügye, a szélesebb közvélemény, a szülők és diákok, tájékoztatása a tervekről, véleményük kikérése és meghallgatása nem tűr halasztást.

A leghatározottabban kérjük és javasoljuk, a Részletes követelményrendszert jelenlegi formájában ne tegyék rendeletté.

Budapest, 2001. október 14.

A Magyartanárok Egyesülete Választmánya

———————————————————————————————————————–

Az eredeti dokumentum word fájlként letölthető itt.

Az állásfoglalás előzménye a Magyartanárok Egyesülete Választmányának véleménye az érettségi vizsga rendjét szabályozó rendelet módosításának tervezetéről, valamint a “Közismereti tantárgyi érettségi vizsgák új általános követelményei” című munkaanyagról (2001. március 3.) — Letölthető: itt.

Reklámok