Fellángoló vita az iskolai olvasmányok körül

Az általában csak “kötelezőknek” nevezett olvasmánylisták körül újra meg újra fellángolnak a szakmai és szakmán kívüli viták.

Az idei tanév első félévében a Magyartanárok Egyesülete facebook-oldalán és egyéb fórumokon is sokan fejtették ki véleményüket különböző, az iskolai olvasmányokkal kapcsolatos sajtóhírek, interjúk, kezdeményezések kapcsán.

                                 

A viták középpontjában a hagyományőrzés és a megújulás, az évtizedek óta feladott olvasmányok mozdíthatatlansága és a kortárs művek tanmenetbe illeszthetősége áll.

Legutóbb egy nyílt levél váltott ki indulatokat, különösen azért, mert írója nem elégedett meg a szabad véleménynyilvánítással, hanem szükségesnek látta, hogy az általa kárhoztatott tanári gyakorlattal kapcsolatban az érintett iskola igazgatójához, a miniszterhez és a sajtóhoz is forduljon.

A felháborodott levél azért született, mert (egykori magyartanár) szerzője szerint egy nyolcadik osztályban a Semmi című dán regényt kellett olvasni a Légy jó mindhalálig helyett.

A nyílt levél publikálása után a sajtó a Magyartanárok Egyesületének tagjait is kérdezte a levélben emlegetett regényekkel kapcsolatos tapasztalatokról, így a kérdésben rövid televíziós interjú és több tanárt megszólaltató cikk is született:

Arató László a diákok szempontjainak figyelembevételét hangsúlyozta az olvasmányok kiválasztása során, akkor is, ha – mint mondta – “a Légy jó százszor jobb persze, a Semmi pedig esztétikailag nem kiváló, de jól tanítható”. Fenyő D. Györgyöt szintén bosszantja a mű didaktikussága, de ő is elismeri, hogy a diákok kedvelik egyszerű nyelvezete és ismerős világa miatt. Pethőné Nagy Csilla pedig elvárja, hogy a tanárnak legyen meg a szabadsága, illetve felelőssége „kiválasztani legalább azt a tíz százalékot, amit az új Nemzeti alaptanterv meghagyott neki. És nyugdíjas tanerők a pálya széléről ne jelentgessenek, ahogy igazgatók és szaktanácsadók se.” (Teljes cikk: mno.hu)

Egyértelmű, hogy a magyartanárok számára égető kérdés az olvasmányok ügye. Vígh Erika kolléganőnk Janne Teller Semmi című regényével kapcsolatos – éppen a vita nyomán kikristályosodott – véleményéből idézünk:

“A tanárnő, aki szóvá tette ezt az ügyet, leírja, hogy mi a történet. De azt nem, hogy miről szól a regény. Mert egy dolog a történet, és másik dolog a konnotációja. /…/ Hogy az írónőnek mi volt a célja, azt ő tudja a legjobban; nekem sok mindent mond. Már nem a felnőttek teszik fel a kérdést, hogy van-e az életnek értelme. Mindegy, mit hiszünk, a két nullpont közötti időt – születés–halál –, érdemes jól eltölteni. Sem a születés, sem a halál nem tartozik a kellemes események közé – csak míg az elsőnél az ember a boldogságtól sír, a másiknál a szomorúságtól. Akkor, ha már adatott – de honnan is? Kitől? Mitől? Miért? – nekünk egy úgynevezett élet, miért tesszük azt is rosszá? Miért töltjük, töltenénk haszontalanul?

/…/ Mond valami újat Teller? Nem. Csak kimondja azt, ami mindenkit foglalkoztat: miért élünk, ha úgyis meghalunk? Az új a csomagolás: hajmeresztő történet, gyerekszereplőkkel. Ha ugyanezt felnőttekkel játszatta volna, nem lenne akkora a botrány. De nem vérfagyasztóbb, mint például Az éhezők viadala (Collins). A legyek ura (Golding). Az útvesztő (Dashner). Vagy Csáth Géza Anyagyilkossága, A kis Emmája. Személyes élmény A Pál utcai fiúkkal: én napokig sírtam, amikor Nemecsek Ernő meghalt… Mindenki hozzáteheti a maga irodalmi vagy filmbéli élményét, amelyet olvasván-nézvén elszörnyülködött, vagy elgondolkodott, de az biztos, hogy mindben ott vannak a háttérben a felelősségre vonható felnőttek… És mindegyik történetnek megvan a maga üzenete; legalább annyi, hogy a világgal valami nincs rendben. Nem is a világgal, hanem a benne élő főemlőssel, velünk, emberekkel. Madách is ezért teszi fel kérdését, és ezért álmodja meg Dosztojevszkij nevetséges embere is a jobb világot. És ezek közül nem is egy kötelező olvasmány.”

Vígh Erika írásának teljes szövege itt olvasható.

Kíváncsian várjuk a kollégák hozzászólásait a Semmivel vagy más művekkel kapcsolatos órai tapasztalataikról! (Hozzászólásra a lap alján van lehetőség, kérjük, tekerjenek türelmesen az esetleg megjelenő reklám és a kapcsolódó bejegyzések alá… )

Reklámok

Fellángoló vita az iskolai olvasmányok körül” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A dán irodalom tantárgy tantervében természetesen szerepelhet Teller irányregénye is. Nem haladja ugyan meg az átlagos dán ifjúsági regények színvonalát, de elfér közöttük.
    A világirodalom nevezetű tantárgy (ha van ilyen) tantervében is juthat hely Teller művének, noha sok versenytársa akad.
    A magyar irodalomnak nem része, nem is kerülne be az első kétszáz hasonló mű közé, egyszerűen azért, mert nincs jól megírva.
    Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című kiváló regényét kilökni Teller esztétikailag silány műve miatt, csupán azért, mert utóbbi – úgymond – könnyebben tanítható: ez egyértelműen kontraszelekció, a nívó leszállításának tudatos vállalása.
    Avagy ott tartunk, hogy a zeneoktatásban is fel kellene cserélnünk Bartókot, Kodályt Fásy Ádámmal, Győzikével?

    Kedvelés

  2. Nagyon örülök neki, hogy fórum nyílt a honlapon!!
    És nagyon örülök Vígh Erika írásának. Két gondolatot emelek ki belőle:
    “…hogy jól tette-e a budapesti kolléganő, hogy nyolcadikban házi olvasmánynak adta? Azokat a gyerekeket ő ismeri…”
    “Az ilyen művek indikátorok is: segítségükkel megfigyelhető, leírható egy jelenség: például abból, ahogyan a bizonyos korosztályok reagálnak rá…”
    Minden azon múlik, milyen az osztály, és hogyan vezeti az órát a tanár. Avatott kézben óriási pedagógiai lehetőségeket nyit meg a dán írónő könyve.

    Kedvelés

    1. Vajon az államtitkárnak író tanárnő miért nem tanít már? Talán azért, mert a gyerekekkel ma már nem tudja elég sikeresen érvényesíteni rugalmatlan álláspontját? Lehet, hogy nem erről van szó. Mindenesetre álláspontját nem osztom. Én sokkal jobban szeretem a Légy jó-t, mint a Semmi-t, de a diákjaim nagy bánatomra nem így voltak ezzel. Kicsit untam a Semmi didaktikusságát, ők nem. Amúgy szerintem a Légy jó mindhaláligban szó sincs arról, hogy “érdemes” lenne jónak lenni. A szenvedés meg sokkal megrendítőbb, brutálisabb benne, mint a Semmi körzővel, vonalzóval szerkesztett tanborzalmai. Én nyolcadikban tanítom a Semmit. Ahogyan a Légy jót is. Remekül lehet tanítani. Ráhangolódás: Nevezz meg egy tárgyat, szokást, kapcsolatot, ami nélkül nem tudod elképzelni az életedet, ami nélkül nem önmagad lennél! A regény olvasása után: gyűjtsön egy csoport érveket, amelyek a könyv betiltása, egy másik csoport pedig olyanokat, amelyek kötelezővé tétele mellett szólhattak. (Négyszemélyes A és B csoportok. Elképesztően jó disputa lett belőle.) Jelentésteremtés: nézzük meg sorjában, hogy a regényben ki milyen értéket kénytelen beáldozni, illetve a kettős folyamatot, a regény kettős láncszerkezetét,azt hogy, hogyan sorolódnak az egyre fontosabb, súlyosabb dolgok, értékek (“tromfolás, überelés”), illetve azt, hogy a magam sérelme miatt máson való bosszúállás mechanizmusa, láncreakciója miként vadítja el a játékot. Megfigyeljük, hogy a kis körtől, gyermeki értékektől hogyan emelkedünk családig, hazáig, vallásig. S hogy ezek a kötődések miért identitásalkotó, identitásmeghatározó kötődések. “Hozz öt példát arra, hogy a feláldozott tárgy vagy testrész nem pusztán tárgy, hanem az adott szereplő identitásának alapozó eleme!” Természetesen az derül ki, hogy az adott dolgok, értékek nagyon alapvető értékek. (A regény szemlélete értékmegvallást, értékvállalást provokáló ál-nihilizmus.) A média hogy csinál szenzációt, üzletet a dologból, majd hogyan veszti el a dolog, az FDH számukra az értékét. –>> médiaérték kontra személyes érték. Gyűjtse össze az egyik csoport Pierre Anthon aforizmáit! Igaza van-e, hol sántít a logikája? Győz-e? Hogyan kell értelmezni az öngyilkosságát? Vagy gyilkosság volt? Stb., stb. Ez csak pontatlanul rekonstruált kis része annak, hogy mit csináltunk. Javasolom Csobánka Zsuzsa Emese nagy Semmi-projektjének megismerését is. Lásd pl.http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1022 (Noha ismétlem, a Semmi szerintem didaktikussága, erkölcstan órára való sematizmusa miatt nyomába sem jön a Légy jó-nak, de az utóbbit nem lehet mindenütt “eladni”.Különösen nem a régi módom, közvetítés nélkül.) Én a Beavatás-modulhoz kapcsolva nagyon szeretem tanítani Móricz regényét. Hogy hogyan, azt megírtam “A kifosztott Móricz”? című kötetünkben, ill. az Átjárók c. tankönyv vonatkozó fejezetében. Ja, Janne Teller természetesen valóban egzisztencialista közhelyeket ad Pierre Anthon szájába, hogy provokáljon. Azonban a szereplői szólam nem azonos a szerzői szólammal, Ahogy az elbeszélő kislány szólama sem azonos a szerző értékelési nézőpontjával, ideológiai nézőpontjával. etc..

      Kedvelés

      1. Hozzátenném még, hogy a húsz évvel ezelőtt a Patrona Hungariaeben tanított tanárnővel ellentétben a ma ott dolgozó tanárok közül – tudtommal – nem egy tanítja Janne Teler könyvét. Nekik ugyanis fontos, hogy kapcsolatot találjanak diákjaikkal, s tudják, hogy a tanítás kölcsönös folyamat, s a klasszikusok, a nemzeti hagyomány közvetítése érdekében kompromisszumokat is kell kötni, jobban oda kell figyelni a diákokra. Jaane Teller nem Győzike és nem Fásy Ádám. Utóbbiakat aligha tüntették volna ki Dániában és Franciaországban az év legértékesebb ifjúsági könyvének járó díjjal. Őket nem tanítanák a világ egyik legeredményesebb oktatási rendszerében a finnben, vagy a szintén igen eredményes svédben.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s