Arató László – Bírálat az Irodalom 9. kísérleti tankönyvről

Megjelent és immár online is olvasható Arató László kimerítő elemzése az Irodalom 9. című kísérleti tankönyvről és a hozzá készült digitális tananyagról.

Részletek az elemzés bevezetéséből:

“Nem titkolom véleményemet: az eddig elkészült középiskolai és felsős magyar nyelv és irodalom, illetve történelem „kísérleti” könyvek szerintem nem igazán innovatív jellegűek, sok tekintetben visszalépést jelentenek több, a piacon lévő könyvhöz képest. /…/

Nem tagadom, a tankönyvpiac államosítását, az egyentankönyveket elfogadhatatlannak tartom, azonban szeretném, hogy a kísérleti tankönyvek mint színvonalas alternatív lehetőségek a tanárok és diákok rendelkezésére álljanak. Bírálati módszerem egyszerű, s részben éppen ettől remélem a tárgyilagosságot: tudatosan nem használok külső szempontokat, külső tankönyvelméleti-tankönyvbírálati irodalmat (még a fejlesztésvezető, Kojanitz László vonatkozó korábbi írásait sem), kizárólag azt vizsgálom, hogy a fejlesztés eredménye, a jelenlegi kilencedikes könyv mennyiben felel meg a fejlesztési koncepcióban megfogalmazott elveknek és céloknak.”

A tanulmány a továbbiakban egy sor szempont alá rendezve ad részletekbe menő elemzést:

  • Az általános koncepció és a megvalósult taneszközök viszonya (Egységesség; Tanulóközpontúság, kompetenciafejlesztés; A piacon lévő tankönyvek színvonalának meghaladása; A korábbi fejlesztések részleges ignorálása; Összehangolt fejlesztés a digitális anyagokkal; Vizuális elemek, képanyag; Pedagógiai elvárások – a tankönyv szerepe, a tanulás eredményességét biztosító módszerek; Személyre szabott tanulás, feladatok közötti választás, portfólió, kooperáció; Szövegértés-szövegalkotás)
  • Szorosabban a 9-es Irodalom koncepciójáról
  • „Tematikai újszerűség”
  • „Szerkezeti újszerűség”
  • Oldalpárok – a legfontosabb szerkezeti újdonság
  • „Újszerűség a tevékenykedtetésben”
  • Fogalomhasználatról, elemzésekről, a könyv irodalomszemléletéről

A példák részletező bemutatása után Arató László összegző megállapításai között olvashatjuk a következőket:

“A nyelvi megalkotottság az antik líra általánosságban jellemzett versformáitól eltekintve teljesen háttérbe szoruló szemponttá válik a kísérleti vállalkozásban, s ezért joggal állíthatjuk, hogy az visszalépett a premodern irodalomtanítás évtizedekkel ezelőtt már részben meghaladott szemléletéhez. /…/ A tankönyv azért sem nevezhető kompetenciafejlesztő jellegűnek, mert – a jelzett félresikerült kísérlettől eltekintve – sem explicit, sem implicit módon nem tanít értelmezési stratégákat, elemzési modelleket.”

A teljes elemzés az Iskolakultúra archívumában olvasható.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s