Arató László az ATV Start műsorában a kísérleti irodalomkönyvekről

Arató László az ATV Start vendége volt az OFI-s tankönyvekről szóló konferencia apropóján. A műsorban az egyesület elnöke ismét elmondta, hogy:

  • A kísérleti tankönyvsorozat olyan horderejű vállalkozás, és olyan mértékig befolyásolja és veszélyezteti a magyartanítást, hogy nagy nyilvánosság előtt is világossá kell tenni ezeket a veszélyeket.
  • Tűrhetetlen a tény, hogy az állam évfolyamonként két tankönyvet kényszerít a tanárokra, és felszámolja a tankönyvpiacot. A lejáró akkreditációjú könyvek szép lassan kiszorulnak, az iskolák pedig az olcsóságuk miatt kénytelenek a kísérleti könyvekből tanítani, amelyek így rátelepszenek a felszámolódó tankönyvpiacra.

  • A monopolhelyzet egyentankönyvet jelent, ami szakmai képtelenség: a kicsiny terjedelem ugyanis alkalmatlan a differenciálásra. A nagyobb tudásra vágyó gyerekeknek ez a könyv kevés, akiknek viszont gondjai vannak a szövegértéssel, azoknak sok. Hiába a lebutított nyelvezet, néha mégis olyan szavak szerepelnek a könyvekben, mint “belső fokalizáció” vagy “saltus lyricus”. Nem lehet egyszerre minimalistának lenni és ilyen típusú szakterminusokkal dobálózni.
  • A jelenlegi tanári terhelés mellett a tankönyvi hiányokat pótló tanítási eszközt már nem a tanárnak kellene alkalmanként előállítani akkor, amikor százmilliókat költöttek a tankönyvek fejlesztésére. Olyan tankönyvekre, amelyek igazából senkinek nem jók.
  • Mindezek mögött egy elhibázott oktatáspolitikai eszme van, amely azt képzeli, hogy az egyformaság az esélyegyenlőséget segíti elő – ez alapvető tévedés.
  • A tankönyvek fejlesztői korszerű koncepcióból indultak ki: gyerekközpontúak akartak lenni és a hétköznapi élethez kötődni egyfelől, és a kortárs valamint a populáris kultúrát is be akarták hozni másfelől. Mindkét törekvés nagyon rosszul valósult meg.
  • A gyerekközeliséget képviselő ráhangoló kérdések nem felvezetnek, hanem elvezetnek az irodalmi művektől. Vörösmarty elképesztő történetfilozófiai víziója, Az emberek feldolgozása előtt arra biztatja a könyv a gyerekeket, hogy “mondják el osztályuk történetét”. Innen  nem lehet eljutni addig, hogy “az emberfaj sárkányfog-vetemény”. Katona Bánk bánja kapcsán annak az – önmagában szintén érdekes – kérdésnek, hogy mi a gyerekek véleménye az ország rossz kompromisszumokat kötő vezetőiről, szintén semmi köze a műhöz. Ahogy a Rómeó és Júliának sincs az imidzsépítéshez, amit az itt feltett tankönyvi kérdés feszeget.
  • A közlőszövegek esetlegesek, a műelemzések felszínesek. A tankönyvi bevezető szerint a részletesebb elemzéseket a digitális tananyag biztosítja. Csakhogy a digitális felületen sincsenek részletesebb elemzések. Az alapelv az volt, hogy együtt halad a digitális tananyag fejlesztése a tankönyvvel.
  • A kilencedikes alapolvasmányok (Hamlet, Tartuffe, Odüsszeia), a tizedikes anyagból a Szózat, a Himnusz, a Vörös és fekete, a Goriot apó nagyon gyenge, igénytelen elemzést kaptak. A Bánk bán egy szerencsés kivétel.
  • A kilencedikes anyagban a kortárs kitekintés csapnivalóan rossz. Teljesen esetleges és mondvacsinált módon emeltek be tömegfilmes és kortárs irodalmi hivatkozásokat. A tizedikesben ez egy fokkal jobb.
  • A könyvsorozat olyan benyomást kelt, mintha a fontos életproblémáktól teljesen független lenne az irodalom, mintha  az irodalom nem épp arra lenne való, hogy az életproblémákat feszegesse, a nagy kérdéseket feltegye számunkra.
  • Mindennek kapcsán a tankönyv alkotóinak értelmiségi felelőssége is felvetődik.

A konferencia programja itt, összefoglalója pedig itt olvasható.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s