Kucserka Zsófia előadása az OFI-s tankönyvekről szóló konferencián

Kucserka Zsófia nyolc éve tanít irodalom szakmódszertant a Pécsi Egyetem magyartanár-képzésében. Megkaptuk tőle annak az előadásnak a szövegét és diasorozatát, amelyet az OFI-s tankönyvekről szóló konferencián mondott el.

Néhány gondolat az előadásból:

Nincs olyan eszköz, amelynek ne lennének elméleti alapjai és előfeltevései. Amikor az ember módszert (=eszköztárat) választ, akkor egyben elméleti döntést is hoz, akár tudatosan, akár (rosszabb esetben) öntudatlanul. Ha frontálisan szervezett beszélgetést folytatunk az osztályteremben, ha kérdve kifejtő módon építjük fel az irodalmi mű elemzését, ha kooperatív csoportmunkára adunk önállóan megválaszolható kérdéseket és feladatokat: mind megannyi döntés arról, hogy mit gondolunk a tanulóról, mit értünk irodalom alatt és miben látjuk a tanár szerepét.”

A /kísérleti/ tankönyvek mögött nincs olyan szakmai koncepció, akár tanuláselméleti akár irodalomtudományi, amely szervezné a könyv didaktikai felépítését. Az egyes didaktikai egységek többnyire teljesen esetlegesen kapcsolódnak össze, véletlenszerűen támogatják vagy épp hátráltatják egymást. Nem világos, hogy a tankönyv mely irodalomelméleti iskola alapvetéseire támaszkodik. Kérdéses pl. hogy minek tekinti az irodalmat, önmaga tárgyát: társadalmi gyakorlatok összességének, formai- nyelvi struktúrának vagy a befogadásban képződő tapasztalatnak? Az is elképzelhető válasz, hogy mindezek összességének vagy, hogy valami egész másnak. De akkor ennek reflektálttá kéne válnia a könyvben. A tankönyv saját tárgyát és alapfogalmait nem tisztázza (és a tanulókat sem biztatja ilyen jellegű tisztázásra). Elengedhetetlen, hogy a fogalmi rendszer átgondolt szakmai koncepción és értelmezésen alapuljon. Csak az irodalomelméleti tisztázás és alapvetés után kerülhetne sor a módszertani újragondolásra.”

A tizedikes tankönyvből származó példák, feladatok elemző bemutatása után az előadó hangsúlyosan tért ki a szövegalkotás képesség fejlesztésével kapcsolatos didaktikai elemekre. A fejezetek végi kitekintő írásfeladatokon végigtekintve megállapítható, hogy “a tankönyv írásfeladatai egy kaptafára mennek. Írásfejlesztési koncepciója abból áll, hogy minden egyes leckét egy írásfeladat zár az érettségi valamely műfajában, megadott szempontok szerint.” Emiatt “az írásfeladatok nem egy összetett kulcskompetenciát fejlesztenek, hanem pusztán egy típusfeladat megoldását automatizálják.” Pedig “tudjuk, hogy nem az fogja a legjobb érettségi dolgozatot írni, aki a legtöbb összehasonlító, értelmező és érvelő dolgozatot írta, hanem az, akinek lehetősége volt minél több, változatos műfajban, tét nélkül sokszor játékosan írni.”

Mindez az előadó szerint azért szomorú és elhibázott, mert, ahogy előadását zárta: “A tanulás célja és végállomása nem lehet az érettségi. A tankönyv írásfeladatainak – a módszer, az eszköz megválasztásának – a mögöttes, de egyértelműen felfejthető állítása az, hogy az írásbeli kompetencia fejlesztésének célja maga az érettségi vizsga. Márpedig az irodalomtanításnak nem lehet elégséges célja, hogy a tanuló az érettségit sikeresen meg tudja írni: ezzel a végcéllal semmilyen körülmények között nem érhetjük be.

Kucserka Zsófia előadásának teljes szövege: itt

Kucserka Zsófia diái: itt

A konferenciáról szóló beszámoló: itt

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s