Vélemények a jövőre megváltozó magyarérettségiről

„A magyar nyelv és irodalom érettségi jövő évre tervezett módosításainak elhalasztását kéri a Nemzeti Pedagóguskar, mert számos javítást tartanak szükségesnek a vizsgakövetelményekben. Aggályosnak tartják, hogy számos ismeretkört indokolatlanul nyilvánítottak emelt szintűvé, például a helyesírás alapelveinek vagy az irodalomtörténeti tényeknek az ismeretét. A Magyartanárok Egyesülete ugyanakkor támogatja az új magyarérettségit, szerintük következetes és jogos profiltisztítás történt” – írta az mno.hu.

A Magyar Nemzet Online újságírója Hajas Zsuzsannát (a pedagóguskar magyar nyelv és irodalom tagozatának elnökét), Sályiné Pásztor Juditot (a nemzeti alaptanterv szaktárgyi bizottságának tagját), Arató Lászlót (a Magyartanárok Egyesülete elnökét) és az új érettségit kidolgozó munkacsoport vezetőjét, Fenyő D. Györgyöt (a Magyartanárok Egyesülete alelnökét) is megkérdezte a témával kapcsolatban.

Arató László elmondta, hogy az Egyesület támogatja a tervezett változásokat, tehát azt, hogy:

• a szakmaibb jellegű ismeretek, például sok irodalomtörténeti adat emelt szintre kerül
• a hétköznapi szövegalkotás középszintre került
• irodalmi elemzést és hétköznapi érvelést is kell írni középszinten, így a diákok mindkét műfajban alkotnak egy-egy – az eddiginél rövidebb – szöveget
• a helyesírás veszít a presztízséből
• az életrajztanítás még mindig túlhangsúlyozott, ezért rossz hagyományával szakíthat az irodalomtanítás

Arató László az Egyesület honlapja számára a helyesírásról és a szóképekről szóló vita kapcsán a következőképpen részletezte, árnyalta véleményét:

• Helyesírás: „Nem arról van szó, hogy nem kell tudni helyesen írni, csupán arról, hogy a helyesírás túlértékelésével kell szakítani. Az érettségi nem tekinti jelentéktelennek ezt a tudást, képességet, hiszen “a helyesírás még így is több pontot ér (8), hoz vagy visz a vizsgán, mint pl. a nyelvhelyesség (5) vagy a szerkezet (5). A helyesírás alapelveinek alkalmazását az új követelményrendszer is szükségesnek tartja, csak az alapelvek fogalmi bemutatását nem. Ezen ugyan lehet vitatkozni, de annyi bizonyos, hogy nem a négy alapelv bebiflázásán, felmondásán múlik az, hogy valaki automatikusan alkalmazza-e ezen alapelveket. Nem tudom, hogy az angolok, a franciák, a németek, vagy a dánok és a hollandok tanulják-e helyesírásuk elvont alapelveit, de azt gyanítom, hogy nem. S nem emiatt tudnak vagy nem tudnak helyesen írni.  – Ami az írásos szövegalkotást biztosító egyéb készségeket illeti: a mondatok nyelvileg helyes megformálása, így az alany és az állítmány egyeztetése, a vonzatok, toldalékok helyes használata vagy a megértést, a gondolatok világos kifejtését és a hatásosságot szolgáló szövegszerkesztés talán még a hibátlan helyesírásnál is fontosabb nyelvi-kommunikációs kompetencia.”

• Szóképek: „Nem az elnevezés ismeretétől, használatától függ a képek értelmezése. Sok klasszikus esszéistánk (köztük Arany János, Babits Mihály, Németh László, Illyés Gyula, Szerb Antal, Halász Gábor, Cs. Szabó László, Bálint György, Vas István) nagyszerű elemzéseket írt a szóképek nevének sűrű használata nélkül. A hasonlat, a metafora és a metonímia szerepel középszinten, csak a szinesztézia, a szinekdoché és az allegória nem. A szóképek épp így történő kettéosztását én is vitathatónak tartom. Például a metonímia megragadása a gyerekek számára nehezebb, mint a szinekdochéé. Egyébként több teoretikus (pl. Paul Ricoeur) az összes szóképet csupán a metafora változatainak tekinti.”