“…hogy ne üres és feledésbe merülő név- és címlistákat tanítsunk…” – Kulin Ferenc és Arató László beszélgetése

A Magyar Művészet III. évfolyamának 1. száma a művészeti oktatásról, művészeti nevelésről szólt. Kulin Ferenc főszerkesztő az oktatás és a nevelés egymástól elkülöníthetetlen elvi problémáit elemző, hosszú és tartalmas beszélgetésre hívta meg Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét. 

Magyar Művészet 2015_1.jpg

Részletek Arató László érveléséből:

  • A tananyag szervezéséről, kiválasztásáról:

“[…] én a tananyag-szervezési elveket alapvetőnek tartom, mert részben ezeken múlik, hogy alattvalókat, demagógokat vagy modern, szuverén, de közösségi elkötelezettségeket vállaló állampolgárokat, individuumokat és patriótákat nevelünk-e. Azaz a »módszertan« emberkép kérdése. Az, hogy mi az ok és mi az okozat, mi a tyúk és mi a tojás, hogy a módszertan-e a fontos vagy az eszmei alapozás, az maga is ideológiai kérdés. A tananyag kiválasztása és elrendezése tantárgyfelfogási, nagyképű szóval tantárgy-filozófiai probléma, nem csupán módszertani kérdés. A kizárólag kronológiára épülő mennyiségi elv, a tananyag bűvölete szerintem passzívabb értelmezőt feltételez, és – nem kevés kiélező rövidre zárással – statikus, nem pedig dinamikus nemzeti identitást.”

  • A magyartanítás során létrejövő értelmezésről és a jelentésteremtésről

“A problémacentrikusság elképzelésem szerint befogadó-központúságot is jelent. Kevesebbeket megérintő módon tudjuk a klasszikusokat megszólaltatni, ha nem tesszük őket az egymást bevilágító, megszólító művek kontextusával és az interaktív módszerekkel a diákok személyes ügyévé. Nem mindegy, hogy a gyerekek pusztán megtanulják-e a művek »kész« jelentését, vagy részt vesznek az értelmezésnek, a jelentésteremtésnek a tananyag-elrendezés és az interaktív-reflektív módszerek által katalizált folyamatában. Ahhoz, hogy diákjaink a nemzeti (és nem nemzeti) klasszikusokat ne csak tisztelni, hanem érteni is megtanulják, mindenekelőtt olvasni és értelmezni kell megtanulniuk. A hagyomány, többek között a nemzeti hagyomány passzív elfogadása vagy személyes elsajátítása, belső aktivizálása – ez itt a kérdés.”

  • Politikáról és depolitizáltságról

“Nagyon-nagyon jó lenne, ha depolitizálhatnánk életünket – többek között – »a tudomány, a kultúra és az oktatás műhelyeiben«. Csak a tendenciák nem erre mutatnak. Például itt ez a fórum, a Magyar Művészeti Akadémia Magyar Művészet nevű folyóirata, amelyben nemes szándékod helyet ad ennek a párbeszédnek. Nem mondhatok le az övön aluli ütésről, mert annyira tiszta példa. Ez egy gyönyörű és jól szerkesztett periodika, de párját ritkító minőségű kivitele, hihetetlenül gazdag és szép képanyaga nem képzelhető el – 990 forintért! – hatalmas mértékű politikai támogatás nélkül. Én elveim feladása nélkül megszólalhatok e folyóiratban, ha azt mondom, amit gondolok, de egy jelentős művész belépése az Akadémiába aligha tekinthető politikától független lépésnek. A szakemberek vágya a depolitizálásra nehezen fér össze a ma végbemenő erős centralizálással, amelyet egy ideológiailag – természetesen – nem semleges kormány hajt végre.”

A teljes beszélgetést tartalmazó kiadvány online is elérhető.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s