Magyartanári gondolatok a szavalóversenyekről

Tóth Ágota: VAN-E ÉRTELME A SZAVALÓVERSENYEKNEK?

A magyartanár életéhez hozzá tartozik a prózamondó, beszéd- vagy szavalóversenyekre való felkészítés és a versenyekre való járás is. Olyan része ez a munkámnak, amivel szemben meglehetősen ambivalens érzelmeim és tapasztalataim vannak.

Képtalálat a következőre: „child on stage”
Nehezen találtam föl magam ebben a feladatban, ugyanis diákként soha egyetlen ilyen versenyen sem voltam, még csak nézőként sem. Valahogy sikerült olyan iskolákba járnom (két ország három városának négy középiskolájába), ahol soha nem tett még csak említést sem a magyartanárom arról, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. Azt nem állítom, hogy sajnálkozom emiatt… biztos, hogy ha lehetett volna, akkor sem mentem volna. Az viszont, hogy kimaradtam ebből a világból, nem mellékes tényező pályám szempontjából. Évekbe telt, míg rájöttem, hogy hogy is kell, pontosabban érdemes/értelmes ezt csinálni. Természetesen senki nem is tanácsolt, mindenre egyedül, munka közben kellett rájönnöm. 12 év tanítás után most már van fogalmam arról, hogy mi ennek a lényege. Azt is megértettem, hogy azért nem segített nekem ezen az úton senki, mert nemigen gondolkodnak sem a versenyzők, sem a felkészítő tanárok, néha még a szervezők sem azon, hogy miért csinálják ezeket a versenyeket, és hogyan lenne értelme. Én most két olyan dologról szeretnék írni, ami azt hiszem, hogy az alapja ennek az egész problémának.
A versenyen részt vevő feladata az, hogy valaki más (az író vagy a költő) szövegét úgy mondja el, mintha az az övé lenne. Erre persze kevesen képesek, hiszen ehhez színészi képesség kell, ami többek között azt jelenti, hogy a diák arra vágyik, hogy megmutassa magát, hogy az emberek szeme rá szegeződjön, és azért, hogy ez így legyen sok, különböző eszközt tud bevetni. Képes arra, hogy magára vonja a figyelmet, de nem pusztán azzal, hogy kiáll középre, és mikor mindenki csendben van, ő beszél, mert azért ment ki. Ezeken a versenyeken sokszor olyan diákok vesznek részt, akikben nincs meg ez a képesség: nem érzi jól magát ebben a szituációban, alig várja, hogy vége legyen. Olyan diákoknak való ez a feladat, akiket a mások tekintete, figyelme éltet. De ez még nem elég. A másik nélkülözhetetlen tényező az, hogy legyen köze az előadónak ahhoz, amit mond. Ehhez első lépésben meg kell érteni a szöveget, majd a saját tapasztalatai, érzelmei segítségével magáévá kell azt tennie. A szöveg: a szavak, a rímek, a ritmus természetesen nem az övéi, hanem a szerzőéi, viszont az érzések, amik a szavakat kimondatják vele, az övéi kell, hogy legyenek, különben nem lesz semmi hatásuk a közönségre.
Sok versenyen voltam már, és mindegyiken azt láttam, hogy ezeket az alapvető dolgokat nem veszik figyelembe sem a diákok, sem a felkészítőik. A tanár dolga lenne első sorban az, hogy csak olyan diákot vigyen versenyre, akiben ott van a megmutatkozás kényszere. Nem nagyon van kínosabb érzés annál, mint mikor olyan előadót kell nézni, akiről ordít, hogy menekülni szeretne a tekintetek elől; de persze a leginkább a szavaló diák szenved. A tanárnak ismernie kell a diákjait, csak olyat szabad versenyre vinni, akit ismer, akiről tudja, hogy jól érzi magát színpadon – nem teheti ki egyetlen diákját sem egy ilyen gyötrelemnek és megaláztatásnak még akkor sem, ha nincs más, akit küldhetne. A másik feladata a felkészítő tanárnak, hogy segítsen a szöveg értelmezésében, és abban, hogy a diák akarjon mondani valamit azzal a szöveggel. Szinte minden versben, prózában lehet találni valamit, amit a diák magáénak tud érezni, és gondol is róla valamit. Ezt a „valamit” kell átadni úgy, hogy egy kötött szöveget mond el. Ez nem egyszerű. Ezért nem való mindenkinek.
Szöveget fejből elmondani nagyjából mindenki tud. Nem erre szolgálnak ezek a versenyek, hanem arra, hogy a nyilvánosságot szerető/igénylő gyerekek úgy mondjanak el egy szöveget, hogy az szép, érthető, élvezhető legyen a hallgatóknak, és mondjon is vele valami egyénit, valamit, amit csak ő tud elmondani. Azt hiszem, hogy így lenne értelme az ilyen versenyeknek.
Magyar Szó, 2016. XII. 12.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s