Ovidius-kurzus a Pesti Bölcsész Akadémián

Konkoly Dániel az ELTE Általános Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Programjának másodéves hallgatója, a Pesti Bölcsész Akadémia irodalomtudományi szekciójának volt szervezője. Kutatásai az érzékelés antik és modern irodalmi formációira irányulnak.

Öntükrözés Ovidius Átváltozások című művében

A kurzus arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, hogy Ovidius főműve, a Metamorphoses mennyire beszédes a kortárs irodalomértés és bizonyos filozófiai problémák felől. Természetesen ez a vállalkozás nem egyedülálló, hiszen az Átváltozások az elmúlt évtizedekben a nemzetközi klasszika-filológusok legszívesebben elemzett szövegévé vált. Ennek egyik oka a mű erős önreflexivitása, vagyis az a tény, hogy a szöveg számtalan módon utal saját magára. Nem csak az íródik bele a történetekbe, hogy miként érdemes olvasni azokat, hanem magának a szövegnek a megképződése is párhuzamba állítható a Metamorphoses egyes epizódjaival. Mindemellett fontos szerepe lesz az előadások során a valóság és a fikció szembenállásának is, amelyet Ovidius műve újra és újra problematizál, sőt legfontosabb érzékterületeink (látás, hallás, tapintás) egymáshoz és a szövegek retorikájának viszonya is tárgya lesz az előadásoknak.

Pesti Bölcsész Akadémia fényképe.

I. 2017. január 10., kedd 18.00 – Bevezetés Ovidius életművébe és az Átváltozásokba

Az előadás első felében Ovidius életrajzának fontosabb pontjait, valamint műveit tekintjük át. A továbbiakban pedig a Metamorphosesről és annak recepciótörténetéről igyekszem egy átfogóbb képet felvázolni.

II. 2017. január 17., kedd 18.00 Testek metapoétikája

Ovidius történeteiben lényeges szerep jut a testnek, ahogy azt a mű invokációja is sugallja. Majdnem mindig a szereplők teste megy át valamiféle változáson, amely esemény gyakran valamilyen erőszakos cselekedettel kötődik össze. Gyakran olvashatunk nemi erőszakról, csonkításról, véres gyilkosságokról. De mi a viszonya ennek a sok borzalomnak a költészethez? Hogyan olvashatjuk ezeket a történeteket metapoetikus (magáról a költészetről szóló) vagy metafiguratív (a trópusok működéséről árulkodó) keretben? Olvasandó szövegek: Io, Syrinx, Daphne, Perseus, Progne és Philomela

III. 2017. január 24., kedd 18.00 – Érzékelés, reprezentáció és a fenséges esztétikája

Az újabb Metamorphoses-szakirodalom a valóság és a fikció kettősségét rendre összekapcsolja azzal, hogy a szövegek miként adnak számot az egyes érzékterületek működéséről, és szinte kivétel nélkül ahhoz a következtetéshez jut, hogy a műben szereplő legfontosabb érzékletek a látáshoz köthetőek. Mi a szerepe azonban a többi érzékterületnek? Hogyan válik a történetekben hozzáférhetővé az, amit nem lehet érzékelni? Olvasandó történetek: Narcissus és Echo, Phaethon

IV. 2017. január 31., kedd 18.00 – Ovidius örökösei

Az utolsó órán olyan alkotások közül szemezgetünk a világirodalom különböző korszakaiból, amelyek tematikusan, vagy az érzékeléshez való viszonyuk tekintetében kapcsolódnak Ovidius főművéhez. (Esetleges témák: Shakespeare drámai, Nádas – Antik faliképre, Ransmayr – Az utolsó világ, Bill Viola – Reflecting Pool)

További részletek és ajánlott irodalom a Pesti Bölcsész Akadémia honlapján.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s