A színház iskolája – Szakmai nap a Magyartanárok Egyesülete és az Örkény István Színház szervezésében

Téma: színházi nevelés és magyartanítás

Időpont: 2017. február 11.

Január elején hirdette meg a Magyartanárok Egyesülete februári szakmai napjának programját, és már a következő két napban minden hely betelt. A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy ezúttal (is) olyan téma került a szakmai nap középpontjába, amely a legtöbb magyartanárnak fontos és érdekes. Ez a téma nem más, mint a színház és a magyaróra, a színházi nevelés és a magyartanítás kapcsolata. A témának megfelelően az Örkény Színház Stúdiója adott otthont a konferenciának, ez a szűkös, de bensőséges színházi tér is segített a ráhangolódásban.

 

anna-harom-neni
A gravitáció természete (Dohy Anna: A bábu lázadása)
ELŐADÁSOK
A színházi nevelési programokról

Elsőként Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd pedig Cziboly Ádám (kulturális menedzser és drámatanár – InSite Drama [1]) beszélt a színházi nevelés mai helyzetéről. A színházi nevelés fogalma első hallásra egyértelműnek tűnik, azonban meghatározását bonyolítja a magyarországi helyzet, amelyre sok különféle végzettségű, tapasztalatú résztvevő, sokféle hazai és nemzetközi irányzat jelenléte, a konszenzus hiánya jellemző. Magyarországon egyébként a jelenlévő angolszász, germán és francia színház-pedagógiai iskolák mellett saját hagyománya is van a színházi nevelésnek, ez Ruszt József beavató színháza, amely tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a diákok valamiféle előzetes tapasztalat birtokában találkozzanak a színházi előadással – tapasztalatot szerezhetnek egy imitált próbafolyamat vagy akár csak a darabról folytatott beszélgetés keretében is.[2] Az mindenképpen jó hír, hogy 2010 óta ugrásszerűen megnőtt a színházi nevelés körébe sorolható projektek száma, a korábbi adatokhoz képest kétszer annyi diák vesz ezekben részt (bár érdekes módon a részt vevő intézmények száma nem nőtt számottevően). A színházi nevelés definiálásakor fontos kiemelni, hogy ezeknek a projekteknek elsősorban pedagógiai céljuk van, a köznevelésben érintettek számára készülnek, és a résztvevők és előadók között érdemi interakció jön létre a program folyamán. Az előbb említett pedagógiai célok közé tartozik a kreativitás fejlesztése, színházi, dramaturgiai ismeretek közlése, elgondolkodtat egy adott emberi, társadalmi problémáról – illetve lehet prevenciós vagy ismeretátadó célja is. Mivel szinte minden színház és többféle szervezet is kínál ilyen projekteket, ezért a döntés nem könnyű, de a www.szinhazineveles.hu honlap részletes keresőprogramja nagy segítséget nyújthat a pedagógusoknak (a helyszín és az életkor megadása mellett – többek között – műfaj, téma vagy akár NAT kapcsolódási pontok alapján is lehet keresni a honlapon). Cziboly Ádám a komplex színházi nevelési előadások (TIE: interaktív/értelmező/osztálytermi/báb-/táncszínház megelőző és követő foglalkozással) kapcsán a Káva Kulturális Műhelyet és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központot emelte ki elsősorban.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Cziboly Ádám
Tánc és színházi nevelés

Időrendben nem, de tematikájában ehhez az előadáshoz kapcsolódott Takács Gábor előadása a második előadás-szekcióból, amely A felszabadult néző avagy a kortárs tánc és a TIE találkozása címet kapta. Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely alapító tagja és elnöke, valamint szakmai vezetője, előadását rövid áttekintéssel kezdte a Káva – A résztvevő színháza múltját, jelenét és jövőjét illetően, majd kitért egy éppen aktuális projektre, amelynek keretében a kortárs tánc és a színházi nevelés találkozása valósulhat meg, A Káva és a Nemzeti Táncszínház valamint a Közép Európa Táncszínház közös produkciójában két előadás jött létre, az egyik a Horda című előadásra épülő Horda 2, a másik pedig az Igaz történet alapján című előadás. Ez utóbbi az általános iskolák 6-8. évfolyamát hívja meg, tehát ebből a szempontból is hiánypótló programnak tekinthető. Mindkét projekt középpontjában a tánc, a saját testhez, a mozgáshoz való viszony, a táncnyelv dekódolása, a történetalkotás áll. Mindkét előadásra igaz, hogy a diákok maguk is alkotnak táncos koreográfiákat, ebben persze koreográfusok, drámatanárok is a segítségükre vannak; a diákok tehát aktív alkotóként vesznek részt, akik a koreográfiájukat nem csupán kitalálják és betanulják, hanem az előadás részévé is válnak. A Káva a jövőben a Duna Táncműhellyel is tervez közös együttműködést, hogy a néptánc is a komplex színházi nevelés részévé válhasson.[3]

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Takács Gábor
A bábu lázadása

A test és a rá vonatkozó fizikai törvények tudatosítása, a mozgás szabályszerűségei álltak Dohy Anna[4] A bábu lázadása című előadásának fókuszában is. Az előadás a báb és az emberi test mozgásának és mozgathatóságának lehetőségeit vizsgálja rendkívül gazdag elméleti háttér bevonásával. Az emberi test és a báb fő különbsége a gravitációhoz való viszony – amely az előadásban olyan módon is megjelenik, hogy az előadó az egészen konkrét fizikai törvényszerűségek vizsgálatától az előadás folyamán – a gravitáció törvényeire fittyet hányva – messzire vezető filozófiai és teológiai következtetésekig emelkedett el. Az előadás sorvezetője Heinrich von Kleist A marionettszínházról című elbeszélése[5], illetve a szöveg irodalmi/filozófiai kontextusa volt.[6] Az emberi test és a báb mozgása lényegileg különböző: az ingamozgásra, amely a marionett sajátja, az emberi test nem képes, hiszen nem képes legyőzni a gravitációt, ezzel szemben a báb Kleist szavával „antigravitáns”. Az emberi test vagy tagadja a gravitációt (pl. klasszikus balett) vagy küzd vele (pl. a Body Remix elnevezésű modern tánc) vagy pedig használja, és energiát merít belőle (pl. néptánc). A marionett az első kettőre képes, a harmadikra nem, csak esni tud lefelé, izomerővel nem képes a talaj felé törekedni.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Dohy Anna

Az emberi mozgás éppoly aprólékosan elemezhető, mint egy szöveg – erről tesz tanúbizonyságot Francois Delsarte 19. századi francia mozgáspedagógus hármas rendszere, amely az emberi testet – a legapróbb részekig – mentális, emocionális és vitális területekre osztja fel, és ez alapján értelmezi a mozdulatokat – a báb színpadi mozgása is leírható és elemezhető Delsarte rendszerével.

A báb és az ember, a mozgató és mozgatott viszonya (egy természetesen leegyszerűsített séma alapján) szintén három módon képzelhető el: az alulról mozgatott báb (kesztyűbáb) ördögi, a felülről mozgatott báb (marionett) isteni hatalmat tételez, míg a hátulról mozgatott báb emberi kapcsolatot. A mozgatott és mozgató viszonya azonban könnyen tévútra kerülhet, hiszen az ember is elmozdulhat a báb irányába – ezek a protézisek, testpótlékok, amelyekhez a mai korban a kiterjesztett intelligencia, a különböző programok, pl. az Apple Siri (intelligens személyi asszisztens)[7] nevű alkalmazása is hozzátartoznak. A báb is elmozdulhat az ember irányába,[8] ilyen módon az ember, a teremtmény teremtővé válik – ez a hatalom azonban igen kétes, hiszen a tökéletlen ember aligha képes tökéletes teremtmény létrehozására. Kleist szerint az ember második (és immár tökéletes) Isten elleni lázadása a tökéletes báb megalkotása lesz. A szerteágazó, de szigorú logikai rendet követő előadásból látszott, hogy a báb – nem csak a marionett – olyan fontos tényező, amellyel nem csupán a színháztudománynak kell számot vetnie. A Budapest Bábszínház nagyobb diákoknak/felnőtteknek szóló előadásai ebből a szempontból – mozgató és mozgatott viszonyának megfigyelésével – is jól elemezhetőek.

Az előadás ppt-je itt tölthető le, gondolatmenete bővebb formában itt olvasható. Lie Cu taoista meséje a királyról és az androidról: itt.

Séták egy Arany-ballada körül

Tánc és mozgás – ehhez kapcsolódik egy másik mozgásforma, a séta – Kiss Judit Ágnes a Vörös Rébék körbesétálására invitált bennünket ötlettárával. A magyar- és drámatanár (valamint költő és zenész) Arany balladája kapcsán dolgozott ki olyan drámapedagógiai feladatokat, amelyek a magyarórán is jól használhatók. A balladát nyolc szempontból vizsgálta, minden szempont vezérfonala egy idézet, és játékos gyakorlatok is tartoznak hozzájuk. Az első idézethez – „Ő volt az…” – a boszorkány komplex alakja kapcsolható, itt a bűnbakképzés folyamata, az előítéletek szerepének vizsgálata fontos. A diákok fiktív beszélgetések megalkotásával vizsgálhatják, hogyan változik valakiről a véleményünk, ha már bizonyítható a bűnössége. A második szempont Pörge Dani alakjának vizsgálata („Szegény Dani, mit tegyen”) akinek többször is van döntési lehetősége, sorozatosan rosszul dönt, a kérdés az, hogy ez megakadályozható/elkerülhető lett volna-e. Egy ügyész az „Állítsátok meg Danit!” címet viselő játékban felolvassa Dani bűnlajstromát, a többiek pedig elemzik a döntéseket, és alternatívákat kínálnak. A harmadik szempont („Rebi néni leesett”) a tragikus véletlen (jelen esetben Rebi és a varjú azonossága lenne ez) szerepének vizsgálata – a játékos feladatban egy olyan hétköznapi történetet kell megalkotni (akár sajátot elmesélni) amelyben egy látszólag banális véletlennek tragikus hatása van (pl. táskából kiesett fénykép). A negyedik körben a párkapcsolati problémák megvitatása kerül elő („Háborúság, házi patvar”): a ballada eseményeit értékelik a diákok abból a szempontból, hogyan hatnak ezek Dani és Tera kapcsolatára. A játékos feladatban a pár (esetleg a többi szereplő) egymáshoz való viszonyát állóképekben jelenítik meg a diákok a történet négy szakaszában (házasság előtt/után, Tera terhessége alatt, a gyermek megszületése után). Az ötödik szempont Tera alakjának elemzése („Nem vagyok én csapodár.”) – itt a diákok Tera és barátnői beszélgetését képzelik el, amelyből kiderül, hogyan vélekedik a fiatalasszony a ballada többi szereplőjéről. A hatodik pont a család széttörése köré épül („Asszony, ördög! vidd apádnak…”), amely a szöveg fordulópontjaként is működhet. Itt a diákok sorrendbe állítják a lehetséges felelősöket, és meg is indokolják a sorrendjüket. A hetedik szempont a „keskeny palló[n]” motívuma, amelynek kapcsán életünk határhelyzetei kínálkoznak beszédtémaként. A nyolcadik sétakör pedig a pletyka természetét taglalja.[9] Van rossz pletyka és jó pletyka – a diákok ez utóbbit próbálják ki, amikor kis csoportokban egy-egy kiválasztott csoporttagról csupa jó dolgot mondanak.

Arany Vörös Rébék című balladája tehát a diákok véleményének, érzelmeinek, élményeinek feldolgozására is kitűnő alapul szolgálhat. A változatos, ötletes feladatok mindenképpen továbbgondolásra adhatnak alkalmat, hiszen a diákok számára igen lényeges kérdéseket dolgoznak fel, ezzel együtt bennem némi félelem is megjelent: vajon a dráma cselekményének, a „krimi-szál”-nak túlzott előtérbe helyezése nem vonja el túlságosan a figyelmet a szövegimmanens értelmezési lehetőségektől?

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Kiss Judit Ágnes
A dráma és a szerző

Spiró György Drámában a szerző nincs jelen című előadása egy rendhagyó irodalomórának is beillett volna, hiszen a drámaíró az antikvitástól kezdve különböző drámai szövegek elemzésével bizonyította be állítását. A kar a tragikus triász drámáiban sem a szerző szócsöve, egyszerűen csak a mitológiai előzményeket közli a csaknem teljesen tudatlan közönséggel; a kar hangulatváltozásai pedig a nép ítéletének ingatagságát fejezik ki. Lőrinc barát monológjából nem tudjuk meg, hogy Shakespeare mit gondolt a természetről,[10] azonban nagyon sok, a dráma cselekményére és jellemeire vonatkozó információ kiolvasható belőle.[11]

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Spiró György

A romantika korában jelent meg az az elképzelés, hogy a drámának erkölcsnemesítő szerepe van, a nemzeti romantikákban elsőrendű propagandaeszközként funkcionált, ezért az író bizonyos szereplőket szócsőként használt. A drámai műnemet azonban éppen az választja el a lírától és az epikától, hogy a szerző gondolatai helyett a szereplő érzelmei és gondolatai állnak a középpontban. A legjobb drámai művekben csupán a figura gondol valamit és beszél, hiszen a dráma nem a szerző önkifejezése, hanem egy helyzet leírása a lehetséges viselkedésmódokkal együtt, így az empátiát erősíti. A dráma célja nem az erkölcsnemesítés, hanem az, hogy éljük bele magunkat egy adott helyzetbe, értsük meg a másik ember gondolkodásának logikáját, fejlesszük a kritikai gondolkodásunkat és a beleérző képességünket.[12]

PÁRHUZAMOS MŰHELYMUNKÁK

 

Vendégszöveg a beszámolóban:

              Mit tud a báb a színházban?  

Végvári Viktória, a Budapest Bábszínház színház-pedagógusa és Hoffer Károly színész-bábtervező művész érzékletes példával fogadta a műhelymunkára érkező tanárokat: a székeken elhelyezett papírszeletkékre ránézve kiderült, hogy némi képzelőerővel szinte bármilyen tárgyat képesek vagyunk antropomorfnak, vagy legalábbis valamilyen élőlénynek látni. A bábos alapfogalmak egyeztetése után egyetlen bábfigura megvizsgálásán keresztül próbáltuk kideríteni, hogy milyen jelentéseket hordozhat egy báb, amit képzőművészeti alkotásként, valamint bizonyos működési (elsősorban mozgási) funkciók betöltésére alkalmas tárgyként is szemlélhetünk.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Hoffer Károly és Végvári Viktória

A felső tagozatos és középiskolai tanárok számára különösen érdekes szempont körüljárására vállalkoztak az előadók, amikor arra is kitértek, hogy milyen lélektani alapjai lehetnek kamaszkorban a báboktól való elidegenedésnek, és mi nehezítheti ebben az életkorban a találkozást a bábos műfajokkal. A tárgyak által megjelenített élet azonban – értő művészek kezében – a benne rejlő stilizációs lehetőségek révén minden korosztály számára egyedülálló lehetőséget nyújt bizonyos problémák megközelítésére.

A műhelymunka végén a gyakorlatban is kipróbáltuk, hogy a legegyszerűbb alapanyagok (például néhány ív újságpapír), hogyan változtathatók pár egyszerű fogással „élőlénnyé”. (HR)

 

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Hoffer Károly bábokkal
Miként készítsünk fel egy osztályt színházlátogatásra?

A párhuzamos műhelymunkák délelőtti szekciójában Neudold Júlia[13] Hamlet FLESS című bemutatóját választottam. A beszámoló nem csak azoknak a pedagógusoknak kínálhatott újdonságot, akik még nem vettek részt az Örkény Színház Iram elnevezésű programjában,[14] hiszen a Hamlet előadáshoz készített bevezető foglalkozás feladatai akár a szöveg órai elemzéséhez is felhasználhatók, illetve a feladattípusokat kis változtatásokkal más szövegekhez/színházi előadásokhoz is alkalmazhatjuk. Az a véleményem, hogy az Örkény Színház valóban komoly figyelmet fordít arra, hogy az előadásokra értő, valamiféle előzetes tapasztalattal, elvárásokkal rendelkező diákok érkezzenek.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Neudold Júlia

A FLESS foglalkozások egy-egy konkrét előadáshoz készülnek, körülbelül két óra hosszúak és kooperatív technikákat, a drámapedagógia és a gyógypedagógia tapasztalatait használják fel. Ez a színházi nevelési folyamat bevezető szakasza – a második szakasz az előadás – a harmadik, lezáró szakasz pedig az előadás utáni beszélgetés, amely éppoly fontos, mint a bevezető szakasz. Ezen felül a pedagógusok munkáját Hudáky Rita magyartanár segédanyagai is segítik, melyek ráhangolódó/reflektáló feladatait a pedagógus maga, osztálytermi keretek között is el tudja végezni diákjaival. A FLESS program bevezető foglalkozása nem ad előzetes értelmezést a darabhoz/előadáshoz, csak asszociációs bázisokat, érzelmi fogasokat kínál, amelyeket a diákok az előadás közben előhívhatnak, ezzel megkönnyítve a befogadást.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Hamlet FLESS

A foglakozás alapkérdése, hogy miféle közük lehet a diákoknak az előadáshoz, mi lehet a színház szerepe az életükben. A feladatok az előadást sokféle szempontból közelítik meg, szerepet kap a színészi játék, a látványvilág, adott esetben a történelmi/irodalmi kontextus elemzése is. Emellett a foglalkozás igyekszik az előadás problematikus, nehezebben befogadható/értelmezhető elemeire helyezni a hangsúlyt, így például a Hamlet[15] előadás kapcsán az egyik kulcspont a díszlet, a színpadi tér szerepe, a tömeg jelenléte. A feladatok azt a kérdést próbálják körbejárni, hogy mi a tér, a tömeg és a hatalom viszonya. A bemelegítő játékok után a csoport egy tagját egy matricával királlyá koronázza a foglalkozásvezető, a többieknek pedig olyan pozíciót kell választaniuk, amellyel megmutatják a matricás „vérengző zsarnokot”, „istenkirályt”, „bölcs uralkodót”, stb. A következő feladat a hatalom természetét vizsgálja: mi szükséges ahhoz, hogy valaki hatalomra kerüljön, és a hatalmát meg is tudja tartani? Mivel a FLESS foglalkozáson az élményszerzés mellett (kisebb részben) ismeretátadás is történik, ezen a ponton Machiavelli nézetei is előkerülnek. A következő feladat tulajdonképpen a próbafolyamat imitációja: a diákok tömegként támogató és ellenző reakciókat gyakorolnak (néma csend, taps, gúnyos nevetés, fújolás, stb.) és reflektálnak arra, hogy milyen különbségek fogalmazhatók meg az egyén és a tömeg viselkedése között. Majd a dráma szereplőinek egymáshoz való hierarchikus viszonyát állóképben jelenítik meg – közben tudatosan figyelnek arra, hogy Claudiusnak mi a feladata, hol helyezkedjék el a térben, hol a felesége, hol az unokaöccse, mit sugalljon a testbeszéd, hol helyezkedjék el a „tömeg”? Ennek a feladatnak a kapcsán az a feltűnő jelenség is magyarázatot nyer, hogy a színészek ebben az előadásban hangsúlyosan a nézőtér felé beszélnek. Az állóképhez két „karmester” is tartozik, akik a támogató szerepű tömeget irányítják. Ezek a feladatok segítenek abban, hogy az előadás nyitó jelenetének értelmezéséhez a diákok már előzetesen kapnak egy kulcsot. A foglalkozás második részében a diákok Hamlet alakja felé közelítenek – a feladat során el kell képzelniük és aprólékosan megtervezniük egy Hamlet becenevű osztálytárs külsejét, jellemét, szokásait – azt is el kell képzelniük, hogy milyen zenéket hallgathat ez a Hamlet becenevű osztálytárs, és ehhez konkrét dalszöveget is kell alkotniuk a dráma két monológja alapján. Hamlet egyik fontos jellemzője a tétlenség – az ehhez kapcsolódó feladatban a diákok állóképben egy olyan helyzetet jelenítenek meg, amelyben egy mai fiatal olyan bosszantó, indulatkeltő helyzettel találkozik, amellyel szemben tehetetlen. A záró feladat jelmezek és kellékek segítségével motiválja a diákokat – a haláltánc műfajának ismertetése után olyan performance-t kell kis csoportokban előadniuk, amelynek címe: memento mori. A feladathoz kapnak egy segítő mondatot is: „Az egész emberélet is csak addig tart, amíg hangosan azt nem mondjuk: egy.” Ezek a kiragadott mondatok más esetben is hasznosak lehetnek, hiszen élénkítik a figyelmet, fogasként működnek. Természetesen a foglalkozás keretei közé nem fér be minden olyan kérdés, amely a Hamlet kapcsán előkerülhet – de még azok sem mind, amelyek az előadás kapcsán felvethetők, hiszen az időkeret betartása miatt szükséges a szelekció. A diákok azonban így is kapnak valamiféle betekintés a színház légkörébe, az előadás világába, előzetes várakozással indulnak a színházba.

Vendégszöveg a beszámolóban:
              A recept színdarabosítása 
Az amerikai ‘Chamber Theatre’ műfaja arra az alapvetésre épül, hogy bármilyen szöveg használható színházi alapanyagként. Egy szöveg színházi alapanyagként való használata pedig felfogható egy speciális alkotó-szövegelemzési megközelítésként is. Ezen a workshopon a ‘Chamber Theatre’ műfajával ismerkedhettek a résztvevők.
A foglalkozáson épp tucatnyi magyartanár mellett egy 11-es diák is részt vett. Bevezetésként Bethlenfalvy Ádám angol szakirodalmi példákon mutatta meg egy lehetséges dramatikus szövegmegközelítés elméletét, majd – mindnyájunk örömére – ki is próbáltuk azt. Egy Arany-balladán, egy Ady-versen, egy mesén és egy ételrecepten próbáltuk ki a módszert két lépésben. A mini-drámák bizonyos pontokon revelatív módon világítottak rá néhány, az órákon talán elhanyagolt kérdésre. És újból kiderült, hogy játszani jó, és a tanárok is szeretnek. (SchM)
Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Bethlenfalvy Ádám
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet…

A délutáni műhelymunkák közül Varju Nándor[16] improvizációs foglalkozásán vettem részt. A másfél órás foglalkozás egyik fő tanulsága, hogy az improvizáció – tűnjék ez paradoxonnak – tervezhető. Természetesen nem az improvizatőr, hanem a foglalkozásvezető szemszögéből, hiszen a feladatok során eljutottunk a szótól a történetig: a legegyszerűbb kommunikációs aktustól, egy tárgy megnevezésétől egy fiktív történet közös megalkotásáig. A foglalkozás címe: „Azért élek, hogy elmeséljem az életemet…” a gyakorlatok során többször előkerült. Varju Nándor már a bevezetőben megfogalmazta, hogy az improvizatőr feladata: érdekes életet élni és ezt elmesélni másoknak. Valójában azonban mindenki élete érdekes, hiszen nem a saját életünk, amit ismerünk. A következőkben rövid leírást adok az irodalomórán is használható – akár bemelegítésre, feszültségoldásra, álmos osztály felébresztésére, matematika-dolgozat utáni feszültség-levezetésre is alkalmas – feladatokról. A gyakorlatok egy része páros feladat, ezekben az esetekben az érthetőség kedvéért a pár egyik tagját A-val, a másikat B-vel jelölöm. A páros feladatoknál a foglalkozásvezető jelzésére szerepcsere következik, ezt nem jelölöm külön az egyes feladatoknál. Most pedig, hogy átláthatóbb legyen a feladattár, haladjunk a nyelvi szintek rendszere mentén (ez megint csak a könnyebbségért, természetesen nem érintem az összes nyelvi szintet!)

Fórum Társulat fényképe.
Varju Nándor

I. lexémák – 1. feladat:

  1. szint: A rámutat egy tárgyra, B megnevezi.
  2. szint: A rámutat egy tárgyra, B nem mond semmit, A rámutat egy másik tárgyra, B az előző tárgy nevét mondja –a megnevezés tehát időben eggyel el van csúsztatva.
  3. szint: A rámutat egy tárgyra, B bármit mondhat (nem csak főnevet), ami a tárgyról eszébe jut. A feladat célja: egymásra figyelés, koncentráció, szókincs, asszociáció.

2. feladat:

  1. szint: A mond egy szót, B. asszociál rá, A asszociál B szavára – szóláncszerűen.
  2. szint: A és B megad egy ritmust, majd egyszerre mondanak egy szót – elgondolkoznak, hogy mi lehet a két szó közös asszociációs metszete – megint egyszerre mondanak egy szót (a folyamatos ritmus segít az „egyszerre” betartásában). Cél: nem cél kitalálni a másik gondolatát, de cél az asszociációs készség fejlesztése, figyelem, koncentráció.

3. feladat (ezt az egész csoport közösen végzi): A mond egy nem létező (halandzsa) szót, B definiálja, C példamondatba illeszti, D újra mond egy nem létező szót, stb.

4. feladat: a csoport együtt, sorban haladva, szavanként tesz össze egy nem létező közmondást. Amelyik csoporttag úgy érzi, a közmondás már kerek egész, felteszi a kezét, nem tesz hozzá új szót a mondáshoz, ellenben megpróbálja definiálni.[17]

II. mondatok (a morfémák, szintagmák szintje kimarad):

1. feladat: A mond egy pozitív állítást B-ről. B (akkor is, ha valójában nem igaz rá) egyet ért az állítással, és meg is indokolja, hogy miért igaz rá. Majd B mond A-ról egy pozitív állítást. Cél: kialakul az állítások nyomán egy fiktív figura, amelyik részben azonos A-val illetve B-vel, de nem teljesen. Kérdéses, hogy mi számít pozitív állításnak: pl.: Te szemüveges vagy. Te fogszabályozót hordtál két évvel ezelőtt. – ezek mentén esetleges sérelmek, fájdalmak is feldolgozhatóvá válnak akár.

2. feladat: A elkezd mesélni egy történetet, de fél mondatonként (egy-egy fontosabb információ után) megáll – B bólintással vagy fejrázással jelzi elfogadását vagy egyet nem értését. Utóbbi esetben a mesélőnek az adott információt meg kell változtatni, amíg B egyetértésével nem találkozik. Cél: tudatosítani, hogy egy történet adott pontokon milyen sokféle irányba indulhat el. A fejrázás nem azt jelenti, hogy B-nek nem tetszik a történet, hanem azt, hogy kíváncsi a lehetséges alternatívákra.

III. szöveg

1. feladat: a csoport tagjai szavakat mondanak egymás után, de az első három-négy szó után – amelyek jelentésmezejükkel már kijelölik a történet irányát – a többi szónak kapcsolódnia kell az előzőkhöz – így csupán szavakból, mire a kör véget ér, rekonstruálható egy nagyjából koherens történet.

Van még egy játék, amelyik igazából egyik kategóriába sem sorolható: A elkezd magáról mesélni, B közben folyamatosan rengeteg megerősítő igen választ küld neki. Csak az igen szó használható, viszont különféle hangsúlyokkal akár. Cél: a másikra való odafigyelés, a pozitív megerősítés/visszacsatolás szerepének tudatosítása (nehézség lehet, hogy ha túlzottan belemerülünk a hallott történetbe, a rengeteg igen-t álságosnak érezhetjük).

Vendégszöveg a beszámolóban:
              Mozgó tanterem 

A műhelymunka első körében zajló ismerkedés után máris elkezdődött a „fizikai atrocitás”, ahogy Kun Attila, a foglalkozást vezető táncművész-koreográfus (a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője), az Igaz történet alapján című színházi nevelési produkció koreográfusa fogalmazott. A jelenlévő magyartanároknak ez nem is volt ellenére, hiszen a több órája zajló szakmai nap során pontosan úgy érezték magukat, ahogyan a tanítványaik szokták: elegük volt az egy helyben üldögélésből. Legtöbben azért választották éppen ezt párhuzamosan kínált lehetőségek közül, hogy ötleteket kapjanak egy iskolai foglalkozás mozgós vagy legalábbis testtudatos elemekkel történő bővítéséhez. A foglalkozás tartalma nem csupán újszerű volt a szokásos magyartanári eszköztárhoz képest, hanem Kun Attila nyugalommal, figyelemmel áthatott attitűdje is követhető mintát adott mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy bizonyos témákat éppen a saját fizikai testünkre figyelés gyakorlataival lehet jól megalapozni.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.
Kun Attila

A DTIE (azaz táncszínház-pedagógiai) programok ma még újdonságnak számítanak, ezért Magyarországon egyelőre viszonylag kevés iskolai osztály vehetett részt ilyenen. Pedig az érzések-gondolatok – a saját test bevonásával történő – mozgásnyelvi kifejezésének megtapasztalása valószínűleg minden tizenéves számára különleges élményként egészítheti ki a túlnyomóan verbalitásra épülő iskolai tanulási formákat. A drámatanárok, drámás módszereket használó magyartanárok, színjátszó csoportot vezető pedagógusok pedig a módszerek ellesésével is profitálhatnak a fiatal színház-pedagógiai ágazat megjelenéséből. (HR)

RÁADÁS, BESZÉLGETÉS
Vers – színház – iskola

A hivatalos programot követően Hudáky Rita magyartanár, a szakmai nap szervezője és Neudold Júlia, az Örkény Színház IRAM programjának vezetője beszélgetett Mácsai Pállal, a színház igazgatójával. A beszámoló legproblematikusabb pontjához érkeztünk, Balassi kutatók úgy mondanák, ez a „nagy crux”, a kódexmásoló pedig elejti a tollát (bocsánat a képzavarért), hiszen a beszélgetés főbb információi leírhatók ugyan, de a lényeg, a hangulat, az atmoszféra nem közvetíthető a papíron. A központi téma az Örkény Színház nemrégiben bemutatott Anyám tyúkja 2. című előadása volt, a beszélgetőtársak az előadás létrejöttének körülményeire, a vers- és színészválasztás szempontjaira, az előadás látványvilágára tértek ki elsősorban. Megtudhattuk, hogy az Anyám tyúkja 1-2. előadások tulajdonképpen az Örkény Színházban hagyományosan a Költészet napján tartott verses estekből fejlődtek külön műsorrá. A társulat nagy része szeret verset mondani, bár egy színész számára a versmondás tulajdonképpen egy plusz adottság/képesség. Akinek ellenérzése van, egyszerűbb, ha a verset szituációs helyzetként képzeli el, így oldható a szorongás. A versek kiválasztásában Várady Szabolcs segített Mácsai Pálnak: kifejezetten kanonizált verseket kerestek, amelyeket azért a színészek számára is rejtenek magukban lehetőséget.

Magyartanárok Egyesülete fényképe.

Mácsai Pál elmondta, a verstanulás, tehát tulajdonképpen a próbafolyamat során a költőt mint embert is górcső alá veszik, élővé kell tenni a személyt, a gyarlóságai felől kell megközelíteni. Itt egy látszólagos ellentmondás került napvilágra, amelyre Hudáky Rita fel is hívta a figyelmet. A tanórai munka keretében gyakran óvakodunk attól, hogy érdekességeket, anekdotákat közöljünk egy-egy szerzőről. Egyrészt azért, hogy ne az előítéletek határozzák meg a továbbiakban a diákok gondolkodását, másrészt azért, mert sokszori tapasztalat, hogy az anekdota rögzül a diákokban – más információ viszont nem. Az ellentmondás azonban – mint említettem – látszólagos, hiszen a tanórán a versek elemzésére, értelmezésére törekszünk, ez a diákok első találkozása a szöveggel, amelynek intimitását a szerző túlzottan hangsúlyos jelenléte csak megzavarná. A színpadon azonban a színész nem csupán saját életéből, élményeiből táplálkozik, hanem a költő életéből, élményeiből is, a versmondásban saját és a költő személyisége összefonódik (és persze a versmondás valamilyen szinten reflektál a korábbi versmondásokra is).

A színészválasztásnak sokszor pedagógiai célja is volt: a fiatal színészek az egyetemen évekig csak magukkal foglalkoznak, állítja Mácsai, ezért kaptak sok én-verset, hogy ennek a visszásságaira rádöbbenjenek. A versmondás sokszor radiálisan újraértelmezett és szakít a korábbi hagyománnyal, pl. Radnóti Nem tudhatom című versét nem a nosztalgia, hanem a harag mondatja, ez a kortársak visszaemlékezéseiből tudható.

A díszlet eredetileg egy kiürített múzeumot imitáló üres terem lett volna, amely a sehol-sem-lét élményét közvetíti – a tornác, amely szinte minden (magyar) ember számára az otthonosság, kiegyensúlyozottság, béke, szépség érzetét kelti, Kerekes Éva színésznő ötlete volt – és segít a szokásos szavaló-póz elkerülésében, hiszen a tornácra le kell ülni, támaszkodni, de vigyázzban állni nem lehet. A társulat az első előadáson a 60’ as évek tanárainak kissé kikarikírozott öltözékében van, de ennek nem a gúnyolódás, hanem inkább a tiszteletadás a célja. A második előadás szereplői civilben, illetve a társulati fotón látható ruhájukban vannak. A siker titka többek között a ráismerés élménye, a nézők iskolai tanulmányaikból ismerik ezeket a verseket, bár az előadás módja olykor radikálisan eltér a megszokottól. A szakmai nap sikerének titka azonban nem elsősorban a ráismerés élménye, hanem a szellemi gazdagodás, az új ismeretekkel, ötletekkel való találkozás izgalma és motiváló ereje.

Iványi-Szabó Rita

[1] Hivatkozott szakirodalom: Cziboly Ádám, Bethlenfalvy Ádám: Színházi nevelési programok kézikönyve, L’Harmattan, 2013.

[2] Honti György: Beavató Színház. Avagy mindannyian Ruszt József köpönyegéből bújtunk elő. In: Iskolakultúra, 2009, 7-8. melléklet

[3]A projektekről: itt olvashat, és itt nézhet videót

[4] A Magyar Képzőművészeti Egyetemen képzőművészet-elmélet (BA) szakon szerzett diplomát 2016-ban, jelenleg a MOME design- és művészetmanagement (MA) szakos hallgatója

[5] A Kleist-szöveg itt olvasható magyarul és és itt németül.

[6] Az előadásban említett további szakirodalom: Edward Gordon Craig: A színész és az Über-Marionett (a szöveg itt található, itt pedig Kleist és Craig kapcsolatáról olvashat). Valamint: Rényi András: A testek világlása. Hermeneutikai tanulmányok. Kijárat Kiadó, 1999. (Rényi András honlapja is sok érdekes olvasnivalót kínál: itt)

[7] A Siri program internetes leírásában a következő instrukciók olvashatók: „Siri türelmesen vár, amíg be nem fejezi a mondanivalóját.”és: „Siri annak megfelelően viselkedik, amilyen módon Ön kapcsolatba lépett vele.” – persze ezek a mondatok a kontextusban más értelmet nyernek, de számomra elgondolkodtatók.

[8] Erre példa Lie Cu taoista meséje a királyról és az androidról.

[9] A pletyka természetének elemzésére egyébként Mikszáth művei is kiválóan alkalmasak. Kisebbekkel pedig Zelk Zoltán A három nyúl című meséjét elemezhetjük – ez a történet az internetes rém-, álhírek (hoaxok) témájához is kitűnő alapot nyújt.

[10] „Ki az istent érdekel egy drámában a természet?” (Spiró György) Amikor Hamlet beszél a színészekhez, az sem Shakespeare színházról vallott nézeteit tükrözi – ha muszáj, ezek inkább a Szentivánéji álomból olvashatók ki – bár az nem az amatőr színház paródiája, hiszen Shakespeare korában nem volt amatőr színház, volt ugyan a Ben Johnson –féle masque, de az a főnemesekhez kapcsolódott, így kritizálni nem lehetett – Zubolyék a shakespeare-i színház paródiáját adják tulajdonképpen.

[11] Spiró rövid összefoglalása szerint a Rómeó és Júlia az elvakult indulatról szól, a szereplők esztelenül rohannak a vesztükbe, akik képesek racionálisan gondolkodni (Dajka, Lőrinc barát), azok gyávák segíteni, a legfőbb hatalom birtokosa (Herceg) is csak sopánkodik – ennek a drámának köze nincs a romantikus szerelemhez. Elgondolkodtam ennek kapcsán azon, hogy vajon mit jelenthet itt a „romantikus szerelem” kifejezés – hiszen a szerelem a romantika korában sem problémamentes, álljon itt csak két kiragadott példa: szegény Tímár Mihály több száz oldalon küszködik, és végül persze megtalálja a boldogságot a szép és együgyű Noémi mellett – de az okos, önálló, emancipált Tímeát nem sikerül meghódítania – Schiller Ferdinándja is első szóra megmérgezi Lujzát és magát is – a szerelem, ha szerelem, mindig ön- és közveszélyes történés, szerencséje van annak, aki élve megússza. Valószínűleg Spiró itt inkább a Rómeó és Júlia színreviteléhez kapcsolódó hagyományra gondolt, ahol az indulatok sokszor szelídebb változatban jelennek meg – gondoljunk csak Zeffirelli és Baz Luhrmann filmes feldolgozásainak különbségére.

[12] Érdekes egybeesés a szerzők és szereplőik gondolatai között, hogy Spiró György előadásában Lőrinc barát monológja kapcsán megemlíti, hogy ha egy szereplő monológot mond, azaz közvetlenül a közönséghez szól, akkor igazat mond – ellenben, ha más szereplő is van a színpadon, akkor igazmondása kétségbe vonható. Nagyjából ilyen logika mentén érvel Bogusławski is a szerző Az imposztor című drámájában, amikor megpróbálja meggyőzni a színházigazgatót arról, hogy Tartuffe színre lépésekor mondott monológjában őszintén beszél, tehát valóban szerelmes Elmirába.

[13] Színész, drámapedagógus, az Örkény Színház Iram programjának vezetője.

[14] A programról bővebben: itt

[15] A Hamlet előadás honlapja: itt

[16] magyar-, drámatanár, produkciós vezető, játékmester, játékos, az Import Impró Társulat tagja.

[17] A csoport egyik közmondása: „Amíg medvék répát boronálnak, addig nem számíthatunk Budán kutyavásárra!” Jó definiálást! J

A szakmai napon készült fotók itt és itt láthatók.

Advertisements

A színház iskolája – Szakmai nap a Magyartanárok Egyesülete és az Örkény István Színház szervezésében” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s