Hamlet-improvizációk… – magyarórára

Az Örkény István Színház Hamlet – Imprós flessback című programja több ponton is kapcsolódik a Magyartanárok Egyesületének legutóbbi, a színházi nevelést középpontba állító szakmai napjához – hiszen a konferencián Neudold Juli, az Örkény Színház Iram programjának vezetője a Hamlet előadáshoz készült Fless foglalkozást mutatta be, Varju Nándor pedig az improvizáció rejtelmeibe vezette be csoportját. Az „Imprós flessback” műfaját pontosan nehéz volna meghatározni: „Improvizáció, beszélgetés, közönségtalálkozó” – ez áll a színház honlapján. Az előadáson a Momentán Társulat színészei (Boldoghy Borbála, Molnár Levente) csatlakoztak a darab szereplőihez (Polgár Csaba, Ficza István, Vajda Milán, Znamenák István), a játékot Bódy Gergő irányította, beszélgetőtársa Gáspár Ildikó dramaturg volt. Az improvizációs játékot a szombat délutáni Hamlet előadás után tartották – mintegy reflexióként a darabban megjelenő problémákra, kérdésfelvetésekre.

Rita Hudáky fényképe.

Magyartanárként elsősorban az érdekelt, ad-e hozzá valamit ez a program az előadás értelmezését többféleképpen is megkönnyítő segédanyagokhoz (Neudold Juli Fless foglalkozására, és Hudáky Rita tanári segédletére gondolok itt elsőként) – de talán ezek az improvizációs játékok is segítenek élővé tenni a darab kérdésfelvetéseit, hogy a Hamlet ne csupán („ó, borzalom”) egy sír legyen a színpadon, hanem mai történet. A kis improvizációs játékokból egyet-egyet akár minden, a Hamletre szánt óra elején el lehet játszani – esetleg egy modern kori Hamlet-történet is felépülhet néhány tanóra után, de ez már messzire vezet.

Mivel a Flessback a délutáni előadást követte, a közönség egy része már bizonyára fáradt volt, ennek ellenére már kezdés előtt feladatot kaptunk: kis cédulákon kellett megválaszolni azt a kérdést, hogy mit tartunk a Hamlet legfontosabb problémájának, és hogyan jelenik meg ez a probléma a saját életünkben. Az előadás kezdetén a játékvezető ezekből a cédulákból jó néhányat felolvasott, hiszen az improvizációs játék ívét a közönség által legrelevánsabbnak ítélt kérdések adták. Érdekes volt megfigyelni, hogy a legtöbb kérdés Hamlet belső vívódására, személyiségére, a bosszú mikéntjére irányult – csupán egy kérdés vonatkozott Ophélia és Hamlet kapcsolatára.

A rövid bevezetőt egy gyors páros játék követte, amely már érintette a Hamlet főbb kérdéseit – valójában ezért nehéz eldönteni, hogy ezek az improvizációs játékok vajon az előadás előkészítésére vagy pedig a reflektálásra alkalmasabbak-e. A játékban a közönség vett részt – a pár két tagja egymással szembefordulva, egyszerre választott a játékmester által felajánlott két lehetőség közül egyet – nem feltétel, de jó pont, ha ugyanazt válaszolják.

Mi igaz rám?: Gyorsan tudok döntést hozni vagy lassan, megfontolva? Kell, hogy legyenek titkaim a társam előtt, vagy erre nincs szükség? Apámból vagy anyámból van bennem több? Szemébe mondom-e a másiknak, ha a bánt valami, vagy a viselkedésemmel utalok rá?

A továbbiakban a közönség nem játszott, ellenben irányíthatta a színészek feladatait. A következő elem a magyaróráról is jól ismert forró székes játék volt, amelyben Hamlet, Claudius, Rosencrantz és Guildenstern vett részt – a közönség kérdései főként azt próbálták kideríteni, vajon mennyire igazi barátai Rosencrantzék Hamletnek, elégedett-e Hamlet a dráma végkimenetelével, stb. Ebben a játékban Znamenák István taktikája volt a legérdekesebb, aki továbbra is – tulajdonképpen már halott Claudiusként – tagadta bűnösségét, kissé értelmezve is ezzel a figurát – hiszen megátalkodott gonosztevő az, aki halála után sem bánja meg bűneit.

A következő improvizációs játék azt a belső feszültséget jelenített meg, amikor szeretnék valamit a másiknak elmondani, de nem merem.[1] Majd a belső konfliktusról szólt a feladat – a közönség több témát is felvetett, végül a Budapesten rendezendő olimpia kérdését választotta. A feladatot Znamenák István oldotta meg zseniálisan, aki a főpolgármester szerepében tulajdonképpen egy mini-disputát folytatott le önmagával érvek és ellenérvek gyors váltogatásával. A belső vívódást páros konfliktus követte: a mini-jelenetben egy apa (Znamenák) próbálja meggyőzni a fiát (Polgár Csaba) arról, hogy ne vegye feleségül „Erikát”. Egy döntési helyzetben több ember – szüleink, rokonaink, barátaink, üzletfeleink, stb. hangját, véleményét is halljuk – ebben a jelenetben a többi színész képviselte ezeket a hangokat, amelyek végül – bár nem szándékosan – úgy eltérítették az apát eredeti véleményétől, hogy csaknem áldását adta a házasságra. Talán a diákokkal is érdemes lehet végiggondolni, hogy – akár adott – döntési helyzetekben hány ember véleményét tartjuk szem előtt, és mi határozza meg, hogy melyikük tanácsát követjük, melyiket nem.

Osztályban a mini-disputát könnyített formában és két diákkal lenne érdemes megpróbálni, így a disputa egyik gyakorlófeladatát kapjuk. A „te azt mondtad, hogy,… – erre én azt mondom, hogy…” mondattal lehet segíteni abban, hogy a diákok valóban egymásra reflektáljanak. Ilyen kétszemélyes mini-vita valójában bármely tanórán, bármely téma kapcsán lefolytatható – gyakorlottabb osztályban több személy is bekapcsolódhat, de továbbra is figyeljünk arra, hogy a témától ne térjenek el.

A belső vívódás témáját követően egy másik fontos kérdés, a bosszú problematikája került a középpontba. A közönség a következő szituációt választotta: az ELMŰ kikapcsolja a villanyt egy fogyasztónál, aki pedig rendesen befizeti a csekkeket – a színészek különféle bosszú-ötleteket adtak elő (leszidom az ügyintézőt, lesokkolom az ügyintézőt, megmérgezem a leolvasót, stb.), a nézők pedig eldöntötték, melyiket tartják elfogadhatónak.

A bosszú-téma másik szituációja a „pofára osztályoz a tanár” szituáció volt.

A következő játék a férfi-nő kommunikáció nehézségeire irányult, a téma az elfelejtett évforduló volt. A két szereplő (Boldoghy Borbála, Polgár Csaba) többféle (támadó, empatikus, zsaroló, stb.) kommunikációt is kipróbált, a közönség pedig figyelte, melyik eredményes. Érdekesen rávilágított a jelenet arra – annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert improvizáció volt – hogy milyen módon kommunikál a férfi és milyen módon a nő. Sokan magunkra ismerhettünk az egyik vagy a másik szereplő beszédében.

Az utolsó jelenetben a hatalom természetéről volt szó – a közönség által megszavazott téma szerint egy társasházkezelő társaság szóvivője magyarázza meg a társasházakban felmerülő visszaéléseket. Znamenák István ebben a feladatban ismét remekelt, egyben visszautalva a machiavellista Claudius alakjára, aki pontosan tudja, hogyan kell jó és rossz hírből egyaránt előnyt kovácsolni.

Ez a feladat is hasonlít a disputa gyakorlatok egyik feladatára, amelynek szereplői a királyfi, a házitanító és egy tudós kérdező. A királyfi a kérdésekre rendre rossz válaszokat ad, a házitanítónak azonban meg kell magyaráznia, hogy miért jók mégis a válaszok, hiszen fejét veszik, ha kiderül, hogy a királyfi nem tud valójában semmit.

A játékok közben Bódy Gergő Gáspár Ildikó dramaturghoz is intézett kérdéseket a darabról és az előadásról; többek között a Nádasdy-fordítás jelentősége, a stadiont imitáló díszlet értelmezési lehetőségei kerültek elő. Megtudhattuk azt is, hogy Gáspár Ildikó Polgár Csabával Karlsruhéban, a Badisches Staatstheater-ben rendezett Hamlet-előadást, amelyben az idősebb Hamlet/Színészkirály alakja és az a kérdés, hogy vajon a bosszúra való felhívással mennyire nyomorítja meg a fiát, sokkal hangsúlyosabbá válik.[2]

Az Imprós flassback projektje tanárszemmel két szempontból is érdekes: egyrészt érdemes a diákokkal is elmenni egy-egy megnézett darab kapcsán – márciusban Az ügynök halála lesz a téma – másrészt az improvizációs előadásban használt szituációs gyakorlatokat, játékokat akár a tanórán is fel lehet használni – akár az adott előadás, akár kicsit átalakítva más szövegek kapcsán, vagy egyszerűen csak – bár ez már luxusnak számít – lazításképpen.

Iványi-Szabó Rita

[1] A Ficza/Molnár páros témája a „büdös száj”, a Boldoghy/Vajda páros ötlete a „fizikai vonzalom” volt – az improvizációhoz egy ponton belső hangok is csatlakoztak.

[2] Az Első Színész ebben a koncepcióban kiöregedett színész, aki a vidéki kultúrházakat járja, és nem a Hecuba-monológot, hanem Goethe: Erlkönig című versét szavalja. Az előadásról bővebb (német nyelvű) információ itt olvasható.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s