Arany-konferencia – beszámoló az előadásokról

Magyartanárok Egyesülete fényképe.Arany János 200 éves jubileumához kapcsolódóan rendezett konferenciát a Magyartanárok Egyesülete 2017. október 21-én az Eötvös József Gimnáziumban. A konferencia plenáris részében neves Arany-kutatók előadásait hallgathatták meg a résztvevők. Elsőnként Szörényi László irodalomtörténész tartott előadást Arany János epikus költészetéről, azon belül is a Toldi trilógiáról. A szövegek vizsgálata még manapság is rengeteg kérdést vet fel: a kiadott és kiadatlan szövegvariánsok megnehezítik a korpusz egyértelmű meghatározását, az epikai hitel kérdése kapcsán pedig felmerül, hogy Toldi mitológiai hősként és történeti alakként egyaránt értelmezhető. Az is kérdéses, hogy a történet vagy a keletkezés sorrendjében olvassuk-e a három szöveget – az mindenesetre biztos, hogy a szövegek több ponton utalnak egymásra, az utalások és motívumok bonyolult szöveghálót alkotnak, amely lehetővé teszi, hogy a három szöveg oda-vissza is olvasható (és olvasandó) legyen.

Nyilasy Balázs Arany János balladaköltészetéről beszélt, felvázolta az előzményeket, és részletesen kifejtette azokat a sajátosságokat, amelyek a nyugat-európai költészetből kerültek át Arany balladáiba, majd elemezte, hogy ezeket a jellemzőket Arany hogyan alakította át, fejlesztette tovább, változtatta egyedivé saját szövegeiben.

Szilágyi Márton Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című költeményének az Arany János-i életműben kimutatható hatását elemezte négy vers kapcsán. Ezek: Gondolatok a békekongresszus felől (itt a vers alapproblémája utal vissza Kölcseyre), a Visszatekintés (ez a vers formailag is utal a Vanitatum vanitasra), a Báró Kemény Zsigmondhoz (a Vanitatum vanitas rímszerkezetét veszi át) és az En philosophe című vers, amely a Kapcsos könyv záró darabjaként kitüntetett helyet foglal el az életműben, és annyiban lép túl a Vanitatum vanitas filozófiáján, hogy még a sztoikus magatartás lehetőségét is kétségbe vonja.

A szünet után Margócsy István előadásával folytatódott a plenáris szekció. Az irodalomtörténész Vörösmarty Mihály és Arany János epikus költészethez való viszonyát ütköztette a Zalán futása és a Csaba trilógia előhangjai kapcsán. Véleménye szerint Arany számára nem a költői fantázia játszotta az elsődleges szerepet, az epikai hitel zálogát sokkal inkább az jelentette, ha az epikai mű más művek folyományaként íródik, a történeti emlékezetbe szervesen illeszkedve. Így amíg Vörösmarty nagyszabású költői vízióját tárja elénk az előhangban, addig Arany a már valamiképpen megalkotott múltat szemléli. Az epikai hitel végső értelme pedig – még a tragikus eseményeket követően is – a transzcendens horizont felmutatása.

Milbacher Róbert szintén kitér Arany és Vörösmarty kapcsolatára a romantika fogalmának elemzése kapcsán. A kérdésfeltevés az, milyen fogalmi keretek között beszélhetünk magyar romantikáról. A válaszadást pedig megnehezíti, hogy a romantika fogalma nem korszakot vagy stílust, hanem sokkal inkább problémafelvetést jelent. Ehhez a magyar hagyományban Vörösmarty költészetének egyes aspektusai állnak legközelebb, de tulajdonképpen ez a tradíció elfelejtődött, Vörösmarty után Petőfi is, Arany is más megoldási javaslatokat kínáltak a romantika által felvetett alapvető kérdésekre. Petőfi a népiesség és a politikai költészet kettősségével, egyfajta apokaliptikus nyelv bevezetésével oldja meg a problémát, Aranynál pedig a metafizikai kérdések lélektani és nemzeti/közösségi szinten formálódnak újra. Aranynál a humor az, ami segít túlélni a nyomorúságot, nincs már meg az a metafizikai kontextus, ami Vörösmartynál még (lásd a számtalan Milton-utalást) megvolt. Arany fő problémája az, hogy az én-ről való beszéd, amely jellegzetesen romantikus beszédmód, már meghaladott volt a korban, új stratégiák, új beszédmódok azonban még nem álltak rendelkezésére.

A plenáris szakasz zárásaként Nádasdy Ádám beszélt Arany János Szentivánéji álom-fordításáról. A nyelvész a mesteremberek dialógusainak részleteit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy Arany a szöveg nagyszerkezetét nézve kifogástalanul végezte el a feladatát, és a shakespeare-i szójátékokat nagyszerűen ültette át magyarra – mikroszinten azonban mégis hűtlen lett a szöveghez, és fontos változtatást hajtott végre, hiszen a sznob, úri beszédmódra törekvő, de folyton kudarcot valló mesteremberek helyett (akik ugyan hibásan beszélik, de mégis ragaszkodnak a jambikus lejtéshez), sokkal archaikusabb, parasztibb figurákká formálta az amatőr színtársulat alakjait azáltal, hogy mesei, egytagú nevekkel látta el őket, és trochaikus lejtésű, felező tizenkettes ritmusú sorokat adott a szájukba. Az előadás (részben) itt tekinthető meg.

Iványi-Szabó Rita

Szerzőnk a délutáni program részeként tanári módszertani szemináriumot tartott A hangzó szöveg mágiája (Ötletek és feladatok Arany János Tengeri hántás című balladájának magyarórai feldolgozásához) címmel, amelyen egy sokféle megközelítést lehetővé tévő és változatos feladatsort mutatott be a szeminárium résztvevőinek. A feladatsor word-fájlként letölthető: itt

A konferencia teljes programja elolvasható: itt

A konferencián készült képek megnézhetők: itt

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s