Osztállyal színházba? – vannak ötleteink:

Forte Társulat fényképe.
A Forte Társulat előadása (fotó: Dusa Gábor)

Néhány színházi előadást ajánlunk a magyartanár és osztályfőnök kollégák figyelmébe.

TOLDI – A FORTE TÁRSULAT ELŐADÁSA A THÁLIÁBAN 

Az előadás során a teljes Arany-mű elhangzik, miközben a mozgás, a zene, a tánc és a szöveg is szerves részévé válik.

„Az igazi kihívást az jelentette, hogy hogyan tudunk egy klasszikus, veretes művet megszólaltatni a kortárs színház nyelvén.” (Horváth Csaba, rendező)

Megjegyzés: Az előadás különleges, fiatalos, humoros. Kihagyhatatlan. (És vidékre is meghívható.)

A középpontban a nők állnak. Azok a versek kerültek bele az előadásba, amelyek főszereplője nő, vagy amelyekben az éppen mellékszereplőnek tűnő nő történetét érdemes kiemelni. Az ő szempontjukból nézünk rá a magyar történelem kiragadott eseményeire. Az előadás variációk sora a női sorsokra. Az előadásban elhangzó versek: Zách Klára, Bor vitéz, Tetemre hívás, Rozgonyiné, Az egri lány, Szondi két apródja, Rákócziné, Ágnes asszony, Éjféli párbaj, A honvéd özvegye, A kép-mutogató, Híd-avatás.

ARANYOZÁS – KÖLTŐK ARANY JÁNOSRÓL AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN

Arany János szellemi öröksége évfordulóktól függetlenül is eleven hagyaték: költészete és alakja minden pályatársának, utódának mérték, ösztönző példa, vagy épp vitára ingerlő nagyság. Jellegzetes nyugodt tempójú hangját már életében és halála óta nemzedékeken át seregnyi költő idézte meg tisztelgő, megrendítő, szellemes és mulatságos művekben. Petőfinek „imádott Jankó”, Babitsnak „Hunyt mestere” volt, Ady számára nem követendő, de kikerülhetetlen előd, Radnóti és Vas István nagyapjukként tekintettek rá. Sokan megszólítják, mások, mint például Weöres Sándor, pazar versciklusban imitálja művészetét. A maiak közül többen is, Várady Szabolcs, Nádasdy Ádám, Kovács András Ferenc, Varró Dániel játékosan komoly stílusgyakorlatokban idézi meg szellemét: átírja verseit, utánozza, parodizálja, csúfolkodik rajta, nehogy szoborrá merevüljön.

DILETTÁNSOK, DILETTÁNSOK! – EGY ESTE A MAGYAR IRODALOM LEGROSSZABB VERSEIVEL A HATSZÍN TEÁTRUMBAN 

Hogy mi a jó vers, és mi a rossz, azt éppen olyan nehéz megmondani, mint hogy miért ízlik jobban a rántott hús a spenótnál. Ízlés dolga. A jó versnek nincs mértékegysége, mint ahogy a rossznak sincs. A dilettáns vers más. Íze, zamata van. Élvezeti értékét az adja, hogy „olyan rossz, hogy az már jó”. Nem minden dilettáns verset dilettáns költő követett el. Vannak történelmi korszakok, amelyek szükségképpen termelték, termelik ki a maguk dilettáns verseit.

KARNYÓNÉ – A MOZSÁR MŰHELYBEN

Megjegyzés: Az előadás honlapján található ajánlót nem idézzük, mert nem sokat árul el arról, hogy milyen érdekes és fiatalos előadásra számíthatnak a nézők. Középiskolás osztályok bátran nézzék meg, ahogy Csokonai szövege új életre kel!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s