József Attila – 2018 ősz

„mérem a téli éjszakát”
József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában

 

konferencia a Magyartanárok Egyesülete szervezésében

 

2018. november 24., szombat10–16 óra

Eötvös József Gimnázium (1053 Budapest, Reáltanoda utca 7.)

 

Előadások

 

10.00–12.00

 

Tverdota György: A világ gyémánttengelyétől a „szublimálom ösztönöm”-ig – József Attila költészet-koncepciójának fejlődése a harmincas években (letölthető pdf)

 

Hévizi Ottó: Az igazságról, amely „nincs és igaz” – Tűnődés József Attila egyik gondolatán

 

Veres András: A gondolkodó József Attila (letölthető diasor és pdf)

 

Szalai Miklós„Jöjj el szabadság… te szülj nekem rendet!”  ̶  A marxizmus József Attila költészetében (letölthető pdf)

 

Reflexiók

 

Előadások

 

12.30–14.00

 

Sárközi ÉvaÜlni, állni, ölni, halni

 

Bagi Zsolt: A költői kép mint öntudat József Attilánál

 

Bókay Antal: Pszichoanalízis, vallomásosság, önismeret József Attila kései költészetében

 

Reflexiók

 

Párhuzamos szemináriumok

 

14.30–16.00

 

Arató László: Marx a versben – vers az órán
(Gelléri Andor Endre visszaemlékezése: letölthető pdf;
Az Elégia az érettségin: letölthető diasor és pdf;
„Vers és teória” – szemelvények, letölthető pdf-dokumentumok:
1 [Medáliák]2 [Munkások]3 [Külvárosi éj]
4 [A város peremén] – 5 [Óda]6 [Eszmélet]+1 [A város peremén])

 

Fenyő D. György: Komment, kommentár, glossza, lábjegyzet – a szövegalkotás tanításának egy módszere

 

Lakatos István: A megértve elrendező önteremtés kérdéskörei József Attila A hetedik című költeményében (letölthető pdf)

 

Beszámoló a konferenciáról

 

A képen a következők lehetnek: 2 ember, ülő emberek és belső tér2018. november 24-én a Magyartanárok Egyesülete „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában címmel szervezett konferenciát az Eötvös József Gimnáziumban. A konferencia témáját az idén áprilisban, a L’Harmattan Kiadó és a József Attila Társaság gondozásában megjelent József Attila összes tanulmányát és cikkét tartalmazó kétkötetes kritikai kiadás kínálta. Kodácsi Boglárka beszámolója.

A konferencia kezdetén Tverdota György egyperces néma csönddel emlékezett meg a november 16-án elhunyt Valachi Annáról, a József Attila Társaság alapítótagjáról és társelnökéről. Az írónő és irodalomtörténész emlékének megidézése után Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke megtartotta köszöntő beszédét. Arató felhívta a figyelmet a „suicide-poetry” és a „lúzerköltészet” értelmezési keretének egyoldalúságára, a demarxizálás problematikusságára és arra, hogy e költészet megértéséhez nem lehet figyelmen kívül hagyni a költőóriás szellemi tápanyagait. A szombati nap egyik különlegességét jelentették a Valcz Péter színész és rendező előadásában elhangzott József Attila-versek (A város peremén, Thomas Mann üdvözlése, Gyermekké tettél), amik amellett, hogy megteremtették a konferencia hangulatát, segítettek felidézni olyan verseket, melyekről az előadók a nap során többször is szót ejtettek.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és álló emberekA konferencia első előadója, Tverdota György az új kritikai kiadás létrejöttének és iskolai alkalmazásának szükségességéből kiindulva ismertette József Attila költészet-koncepciójának fejlődését. Az Irodalom és szocializmus (1931) című írásban olvashatóak az olyan közkeletűvé vált alkotásesztétikai kulcsgondolatok, mint a „világ gyémánttengelye” vagy a „világ, amelynek minden pontja archimedeszi pont”. Ezek és az utoljára a Babits-pamfletben felbukkanó „világhiány”-fogalom azonban Tverdota szerint csak az Irodalom és szocializmus előtti, a 20-as évek végén keletkezett József Attila-versekre vonatkoztatható, mivel a tanulmány gondolati anyaga valójában az 1928-as Ihlet és nemzet című töredéksorből származik. József Attila ezt a korai irracionalista fiklozófiai alapokra (Croce és mások) épített esztétikát vonta be némi marxista mázzal. Ezután a költő nem alkotott átfogó esztétikai koncepciót, csak kezdemények, tendenciák fogalmazódtak meg. Költészetkoncepciójának új alapjait az 1930-as években folyamatosan dolgozta ki József Attila. Az Irodalom és szocializmus utáni művészetfelfogása alapvető irányát az a lényegi felismerés jelentette, hogy a költészet termelés, tehát a költő eladásra ír, műve áru, amelyet az olvasóközönséghez el kell juttatni. Tehát egyfajta művészetszociológiai irányba indult el. Később József Attila ráébredt a marxizmus azon hiányosságára, hogy annak nincs megbízható és korszerű tudása az emberről, így a hiányt pótolandó, a pszichoanalízis mellett állapodott meg. Szemléletének alapját az a felfogás képezte, mely szerint a művészet az ember személyiségének legmélyebb rétegeit fejezi ki. Tverdota hangsúlyozta, hogy ezzel József Attila alkotásesztétikai álláspontját kifejezésesztétikai koncepcióra cserélte. A Kassák-kritikában, amely az előadó szerint a költő legdogmatikusabb írása, e fenti két koncepció együttes érvényesülése figyelhető meg, azaz a művészet mint termelés és mint kifejezés tapasztalata, Tverdota terminusával élve a „kettős kódolás”. Magyarázatához a költőnek a pszichoanalízis egyik tartományában, a freudi ösztöntanban való elmélyedése szükségeltetett, az, hogy ráismerjen a lelki indíttatások funkciójára, a termelésalapú társadalom és az ösztönalapú egyén működésére. Az előadó hozzátette, hogy e két pillér közötti híd ívét a freudi szublimáció fogalma képezi, „Nem való ez, nem is álom, / úgy nevezik, szublimálom / ösztönöm…” – idézte Tverdota. A költészet formai oldalát a termelési pillér, míg tartalmi oldalát a mélylélektani pillér adja, a költőnek tehát a proletariátus nyelvén, ennek az osztálynak az életéből vett motívumok segítségével kell önnön belső késztetéseiről beszélnie. Tverdota azt a kérést intézte hallgatóságához, hogy a világ gyémánttengelyének zárójelbe tételét követően az olvasók ismerkedjenek meg a termelési- és kifejezésesztétikát művelő, a szublimáció jelenségére építő költővel. Ehhez kínál segítséget a kétkötetes kritikai kiadás.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás

Hévizi Ottó a saját „értetlenségtörténetével” kezdte előadását, amikor József Attila egyik mondatának („Az igazság és a valóság ellentett fogalmak: a valóság van és tapasztalható, az igazság nincs és tapasztalat feletti.”) értelmezési problematikusságát emelte ki. Ebből kiindulva az előadó megvizsgálta az igazság és valóság kérdéskörét, ezeknek a kettős természetét, illetve azonosíthatóságuk lehetőségét. Többek között Lukács György „valóságfellazulás” terminusát, Kierkegaardnál a lehetőség és szükségszerűség igazsághoz való viszonyát vagy a bergsoni durée-t, azaz a „valódi idő”-t a fejtegetésbe emelve a József Attila írásaiban megmutatkozó egyenrangú igazságok jelenlétét hangsúlyozta. Hévizi végül az Ihlet és nemzet című írásra támaszkodva a világ és az annak ellentettjeként feltüntetett ihlet képi megfogalmazására tért ki. Az ihlet által elnyelt valóság, valamint a valóság által elnyelt világ koncepciója feltételez József Attilánál egy képi-fogalmi régiót a dolgok összessége, tehát a „valóságegész” előtt és mögött. A költő a napfogyatkozás csillagászati jelenségével szemlélteti ezt, mellyel kapcsolatban – magyarázta Hévizi – felmerül a kérdés, hogy mi történik a nap mögötti, azaz a „valóságegész” mögötti régióval, miközben a hold azt eltakarja.  A napfogyatkozáskor nem a nap tűnik el, ellenben előtűnik az ún. gyémántgyűrű (vagy „gyémánttengely”), ami a „valóságegész” mögötti valódi világ jelenlétét bizonyítja. Hévizi Ottó mindezen fogalmak és összefüggések láttatásának mestereként mutatta be József Attilát.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állásVeres András az első blokk utolsó előadójaként arra vállalkozott, hogy részletes áttekintését adja a „gondolkodó József Attila” munkásságának, valamint az említett kritikai kiadás keletkezési körülményeinek. Veres kiemelte, hogy az 1958-as Szabolcsi-féle kritikai kiadás amellett, hogy ráirányította a figyelmet számos olyan József Attila-szövegre, amelyet korábban nem ismertek, nagy szerepet töltött be az 1950-es évek dogmatikus József Attila képének, illetve dogmatikus realizmus- és tükrözésesztétikájának lebontásában. A kötetnek azonban, ahogy arra korábban Tverdota is rávilágított, számos hibája volt, így például egy-egy szöveg esetében jelentős évszámbeli tévedést rögzített. Így például az Esztétikai töredékek néven emlegetett írást az Irodalom és szocializmusnál későbbinek datálta, noha az utóbbi valójában csupán a korábbi Ihlet és nemzet című töredékes esztétikának későbbi változata. Egy új kritikai kiadás létrejöttét azonban nem csupán az előző pontatlanságai, hanem egy jelentős, 1986-os új lelet is motiválta. E lelet hozzávetőlegesen a ma ismert teljes anyag 35 %-át teszi ki, ráadásul a költő legradikálisabb szövegeit is lefedi, ezáltal hatása megkérdőjelezhetetlen a költő műveinek interpretációjában. A marxizmus József Attila számára gyakorlati kérdés volt, majd az elvárásaival ellentétes történelmi tapasztalatok, így például a szélsőjobb előretörésének hatására kénytelen volt addigi álláspontját revideálni („Csak azt kérdem, hol csúszott hiba a számításba…” – idézte a szocializmus be nem teljesedéséről értekező költő sorait Veres), s egy saját autonóm álláspont kialakításával elhagyni a mozgalmat. Vetélytársként a pszichoanalízis irányzata jelentkezett. Kezdetben – tért ki rá az előadó – az ún. freudomarxista nézetet képviselte, amely az egyén problémáit a neurotikus felnőttkorból vezette le. A költő „biológiai naturalizmusa”, miként azt Veres jelezte, a testiség kérdéskörének elsőrendűségéből fakadt. Ez nem zárja ki azt a tényt, hogy József Attila haláláig marxista maradt. Előadása második felében Veres az Eszmélet példáján keresztül mutatott rá a tárgyalt gondolati háttér jelentésformáló szerepére a műértelmezésben, végül pedig a költő kritikai tanulmányainak (pl. a Babits-, a Kassák- és a Kosztolányi-kritika) rövid bemutatásával utalt vissza a kétkötetes mű irodalomtörténeti jelentőségére.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás és öltönyA szünetet követő második előadássorozat első előadója, Szalai Miklós a költő és a marxizmus kapcsolatát értelmezte annak fényében, hogy e kapcsolat nem lehet egyenértékű József Attilának a kommunista párthoz fűződő viszonyával. Az előadó leszögezte, amennyiben József Attila pusztán a kommunista párt költője lett volna, nem alkothatott volna egyetemes érvényű életművet. Bár a költő vitathatatlanul kötődött a magyar proletariátushoz, és a munkásságát átjárta a munkásosztály sorsa felett érzett erkölcsi felháborodás, költészetének értelmezése, tekintve azt, hogy a marxi értelemben vett proletárság nem egyezik napjaink munkásfogalmával, kizárólag történeti jelentőségű lehetne. Szalai Miklós Gerald Arthur Cohen négykomponensű elméletéből kiindulva fejtette ki azokat a marxi alapfogalmakat, így például az osztályharc és a termelési viszonyok történelmet magyarázó alapmechanizmusait, amelyek segítségével értelmezhetővé válik József Attila költészetének a marxi szemlélet általi inspirációja. A humanista marxizmus által kiemelt filozófiai antropológia irányzata az emberi lényeg mibenlétét problematizálta, amely tematika megjelenik József Attila költészetében is, ahogyan arra az előadó is rámutatott A város peremén megidézésével. Szalai e verssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a költő nem azért azonosult a munkásosztály ügyével, mert ehhez az osztályhoz tartozott, hanem mert a proletariátusban látta az emberiség nembeli lényegének megvalósulását. Ahogyan azt a Levegőt! megfelelő sorai is mutatják („Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd”), a költő által elképzelt kommunizmus a szabadság rendjében ragadható meg, és nem egy gazdasági szempontból hatékonyabb vagy igazságosabb társadalmat takar. Szalai azzal a gondolattal zárta előadását, hogy a költő a marxi antropológiát a freudival egészítette ki.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állásBagi Zsolt A költői kép mint öntudat József Attilánál című előadásában a konferencia során már többedszerre felidézett A város peremén című vers elemzésén keresztül mutatott rá a figurák, azaz – Ricœur terminológiája szerint – a szóképek jelentésformáló működésére. Az előadó, csatlakozva az előtte szólókhoz, a költő életművét két korszakra osztotta fel, s töréspontként az 1933-as évet emelte ki. Míg a költő ugyanis korábban a kommunista párt tagjaként oktatói tevékenységet végzett, s Bagi szerint az ekkori versei alapvetően a tanítások érthetőségének növelését célkitűzésként megfogalmazó propaganda-versek voltak, addig az 1933 utáni versek kevésbé mondhatóak didaktikusnak, hiszen a költő célja már nem a kifejezni vágyás volt, hanem a létrehozása valaminek (a nembeli öntudatnak), ami nincs. Gondolatmenete alátámasztásaként az előadó olyan verseket idézett meg mint a proletariátus hazájával azonosítható külváros motívumában közös Külvárosi éj és A város peremén, valamint az Eszmélet. Az egyes mondatok közötti mellérendelő viszony alapján értelmezett leírások szerepére is rámutatott Bagi, valamint kiemelte A város peremén lényegi ismérveként megnevezett szünet funkcióját is. A megszakítottság közös vonása József Attila ’30-as éveiben írt verseinek – jelzi az előadó. Ugyanakkor – hangsúlyozta – a kontinuitás is meghatározó jelentőséggel bír ezekben a versekben, hiszen – Kassák költészetét ellenpéldaként említve – a versszakok narratív összekötése elengedhetetlen ahhoz, hogy egy vers öntudattá tudjon válni, márpedig a versnek lényegi feladata, hogy reflexiója legyen az adott kor szituációjának. Utóbbi alatt a fasizmus és bolsevizmus rendszere, a „mobilizált közösségek” dominanciája értendő szemben az „új kultúrával”, „új öntudattal”, az ember társadalmi eredetének tudatával. Ezekből a gondolatokból kiindulva az előadó részletesen elemezte A város peremén című verset, a költő által kínált figurák és az öntudat egymással összefüggő működését, azaz a külső és belső  tartalmak egymást kiegészítő szerepét.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás

A szemináriumok előtti utolsó előadó, Bókay Antal József Attila kései költészetét az abban megjelenő pszichoanalízis, vallomásosság és önismeret szemszögéből vizsgálta. Bókay a költő életművében megmutatkozó két eltérő marxizmus gondolatából indult ki. Az első marxizmus, miként azt József Attila az Egyéniség és valóságban írja, a termelési eszközök rendszerére, illetve az ezek ellentmondásainak társadalmi ellentétek formájában megjelenő manifesztációjára épült. E társadalmai ellentétek az adott kor emberében neurózisként csapódtak le. Az említett folyamatban – tette hozzá Bókay – a pszichoanalízis magyarázatként, a terápia pedig időleges korrekcióként funkcionált. A második marxizmus koncepcióját az a kérdés motiválta József Attila számára, hogy a termelési eszközök logikáját miként írta felül egy attól elkülönült társadalmi szubjektivitás, ezzel összefüggésben pedig az, hogy az emberi lényeg melyik vonása maradt rejtve Marx előtt. József Attila a pszichoanalízis beépítését javasolta tehát a marxizmusba, hiszen a tudattalan működése döntően befolyásolja a gazdasági létet. A költő tehát Marxszal ellentétben integrálta a szubjektív elemeket a rendszerbe. E problematikát – emelte ki Bókay – József Attila kései költészete alaposan kidolgozza. Az előadó ezt követően az Eszmélet példájából kiindulva mutatta be a freudi álom mechanizmusát, s miután ezt az álmot az én és a világ törvényszerűségei közötti közvetítő közegként nevezte meg, az Amit szivedbe rejtesz című vers metapoétikai vizsgálata során elemezte az ösztönenergiákat. Végül Bókay a vallomásos költészetet mint a belső tárgy poétikáját interpretálta, és többek között a Kései sirató, a Gyermekké tettél vagy a Majd… című verseken keresztül vizsgálta az egyén széttöredezettségének, valamint a belső önismeret felépítésének kérdését, a versszövegeken keresztüli áttűnését.

A délután további részét párhuzamos szemináriumok töltötték ki. A foglalkozásokon résztvevő tanárok módszertani és szakmai repertoárja számos feladattal, technikával és új szemponttal bővülhetett. Az Arató László szemináriumán résztvevő tanárok a költő verseit párosították és értelmezték József Attila értekező prózájának és Marx szövegeinek részleteivel, a szomszédos teremben Fenyő D. György az Elégiából kiindulva a szövegalkotás fejlesztését a komment, kommentár, glossza és lábjegyzet műfajain keresztül ragadta meg, míg Lakatos István A hetedik című verset fókuszba állítva mutatott rá az önteremtés gesztusára József Attilánál.

Kodácsi Boglárka

Reklámok

József Attila – 2018 ősz” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s