„Láttam egy Shakespeare-t!” – esszépályázat diákoknak

Figyelem! Az esszépályázat beküldési határidejét a szervezők módosították: a Magyar Shakespeare Bizottság 2020. április 10-ig várja a pályamunkákat! (2020.03.23.)

Do you have anything new by Shakespeare?:

A Magyar Shakespeare Bizottság esszépályázatot hirdet középiskolás diákok számára.

A feladat:

Írjatok – egyénileg vagy csoportosan – egy maximum 2 oldalas élményszerű összefoglalót vagy kritikát egy Shakespeare-előadásról vagy filmről, amit láttatok! A dokumentumot a nevetek és iskolátok rövid megjelölésével (file neve pl. MontágRómeó_RMG) küldjétek el erre a címre: mshakespearebizottsag@gmail.com

Beküldési határidő: 2020. március 25. 2020. április 10.

„Láttam egy Shakespeare-t!” – esszépályázat diákoknak részletei…

A mindenség ernyőjére kivetítve

Képtalálat a következőre: „ottlik géza iskola a határon”60 éves az Iskola a határon

Felhívás projektmunka készítésére, a középiskolák 9–12. osztályos diákjai számára

Ottlik Géza remekműve, az Iskola a határon 1959 novemberében jelent meg. A megjelenés 60. évfordulója alkalmából a Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi és Tanítóképző Tanszékei, valamint a Veres Pálné Gimnázium felhívást tesz közzé a regénnyel kapcsolatos projektmunka készítésére:

A projektmunkában résztvevők köre
A projektmunkában a magyarországi és határon túli magyar középiskolák 9–12. osztályos tanulói vehetnek részt. A projektmunka egyénileg vagy csoportban (max. 2–3 fő) is elkészíthető.

A projektmunka leírása
Válasszatok egyet a felhívás végén szereplő három – az Iskola a határon című Ottlik-regényből vett – idézet közül, és készítsetek egy legfeljebb 3 perc hosszúságú némafilmet a választott regényrészlet inspirációjára! A némafilm ne legyen adaptáció jellegű; a cél nem az Ottlik-regény részletének megfilmesítése, hanem a részlet hatására a film készítőiből előhívott asszociációk, képek, emlékek, ötletek filmre vitele. (A regény elolvasása, világának átélése sokat segíthet az inspirálódásban.)
A film lehet narratív (történetmesélő) vagy anarratív (amelynek snittjei nem állnak össze történetté). A filmben nem hangozhat el beszéd, de filmzene alkalmazása megengedett. Az elkészült filmnek adjatok saját címet (ez szerepeljen a film előtti főcímben)! A film végi stáblistán tüntessétek fel a film készítőinek és esetleges szereplőinek a nevét! Szereplők nélküli film is készíthető. (A főcím és a stáblista hossza nem számít bele a 3 perces időkeretbe.) A film bármilyen technikával készíthető (mobiltelefon, videokamera, filmfelvevőgép stb.), és lehet színes vagy fekete-fehér.
A film forgatása közben készítsetek munkanaplót, amelyben leírjátok, hogy (1) hogyan értelmeztétek a feladatot, (2) mi volt a film elkészítésével a célotok, (3) milyen munkafolyamatokra osztottátok fel a filmkészítés folyamatát, (4) hogyan változtak a kezdeti elképzeléseitek a forgatás során, (5) az elkészült alkotás értékelése és tanulságai. (A munkanapló terjedelme: 1-2 oldal, Word- vagy PDF-formátum).

Regisztráció
A projektmunkában való részvételi szándékotokat, kérjük, jelezzétek az alábbi regisztrációs űrlap kitöltésével 2019. szeptember 15-ig. A regisztráció nem jelent részvételi kötelezettséget, de annak hiányában nem nyújtható be projektmunka.

Regisztrációs űrlap: ITT

 

A projektmunkák beküldése
Az elkészült kisfilmet és a hozzá tartozó munkanaplót, vagy az azok webes tárhelyére mutató linket 2019. október 13-ig küldjétek el az ottlik.konferenciak@gmail.com email-címre!

A projektmunkák bemutatása
A legjobban sikerült kisfilmeket levetítjük, és készítőikkel együtt, közösen megvitatjuk a 2019. november 29–30. között megrendezésre kerülő Ottlik-regénykonferencia második napján. A filmvetítés és beszélgetés időpontja: 2019. november 30. (szombat). Helyszíne: Budapest (pontos címet később adunk meg).

(A felhívással kapcsolatos esetleges kérdésekre a Magyartanárok Egyesülete nem tud válaszolni, kérjük ezekkel a szervezőket keressék!)
.
.

Ottlik Géza: Iskola a határon
(részletek a regényből)

1.

Vagy talán nem is aznap éjszaka történt, hogy felébredtem az esőre? Mióta vagyok itt? Colalto, ahogy mély álmából felpattant, régi mozdulatával lerúgva magáról a takarót és előregurulva, halkan egy számot mondott mindig maga elé.
– Százhárom.
Vagy: hetvenhárom. Vagy harminchárom? Nem, az nem lehetett akkor. Colalto a napokat számolta, hogy mennyi van még hátra a karácsonyi szabadságig. Szeredy nem számolta. Én se számoltam. Senki sem számolta, csak Colalto. Rettenetesen sok nap volt még hátra. Civil időszámításban – ha közös nevezőre lehetne hozni ezt a kétféle időmúlást – legalább tíz-tizenöt esztendőre való. A lámpagyújtásos ébresztőknek télies színezetet adott a hajnali köd, de még messze volt a tél.
Mindegy, hogy százhárom vagy harminchárom, gondoltam, mert ez úgysem mehet így tovább három napig sem. Valaminek történnie kell egykettőre. Szinte kíváncsiság volt bennem, hogy mi lesz, olyan bizonyosra vettem a változást, a fordulatot, mert a lelkem mélyén ismertem jól annak a lágyan hullámzó, sodródó mozgásnak a rejtett törvényeit, ami a létezésemet hordozta.

2.

Medve kénytelen volt megérteni, hogy őt milyen mérhetetlen távolság választja el a kacsazsírtól, s bár sokszor úgy elfogta a mohó vágyakozás, hogy mindenről megfeledkezve, már-már azon volt, hogy kérjen egy késhegynyit Matejtől, végül mégsem szólalt meg soha. Nem lehetett annyira elvakulnia, hogy ne tudja, milyen reménytelen és nevetséges, megalázó helyzetbe hozná csak magát egy ilyen kéréssel. Lecsúszott az asztaláról, és nagy önfegyelemmel elfordult Matejtől. A karikás szemű Varjú állt előtte. Mutatóujjával Medve zubbonyának felső gombjára bökött.
– Ni! Mi van itt neked?
Meggyőző volt a mozdulata, és Medve szórakozottan le is nézett rögtön a gombjára. Pedig ismerte már ezt a kis viccet; az előbb éppen Zsoldossal csinálta a Varjú. Medve mástól is látta már. Amint lehajtotta a fejét, a Varjú villámgyorsan felütötte Medve állát. Csattant egyet az állkapcsa, és ráharapott a nyelvére. Jobb kezében tartotta a zsíros kenyerét. Megpróbált úgy viselkedni, mint Zsoldos. Ettől a visszataszító, kis himlőhelyes Varjútól rettenetesen félt. Felszisszent, egy kicsit fintorgott, nyomogatta az állát, és megpróbált elismerően elvigyorodni; remélve, hogy így szabadul meg a leggyorsabban a Varjútól.
– Au! – mondta.
Megharapta a nyelvét, de nem fájt, csak mímelte. Matej kacsazsírja fájt neki. Illetve ez sem fájt. Ettől csak zavarba jött. Ez a zavar volt elviselhetetlen.
Tulajdonképpen attól is zavarba jött volna, ha kap ugyan a kacsazsírból, de – tegyük fel – csak másodsorban vagy harmadsorban, Matej legjobb barátja után. Vagy ha Matej rajta kívül még másnak is ad. A valóságban a legeslegutolsó helyen állt azok között is, akik nem kaptak belőle: de ez már elég mindegy volt. Mérhetetlen, kínos zavarba hozta őt a kacsazsír, ugyanúgy, mint amikor megverték, pofon vágták, vagy megrúgták. Szeretett volna tudomást nem venni, a szívében elfordulni az egésztől, de nem lehetett. Otthon mindig félretették neki a kacsazsírt, pecsenyezsírt, mert nagyon szerette. Az anyja sem evett belőle; a máj lesült zsírja is kizárólag az övé volt. Friss rozskenyérre kenve ette tízóraira vagy délután, hason fekve olvasgatva a díványon. Nagyszerű volt, és természetes és teljesen rendjén való. Ez pedig, ahogy Matej féltékenyen őrizte a kacsazsírját, amit az édesanyja talán ugyanolyan szeretettel csomagolt be neki, szánalmas volt, és nyomorúságos. Szegényessé vált az egész, még az anyai szeretet is. Medve szégyenkezett, kínos zavarba jött. Szeretett volna elfordulni érzéseitől, de nem lehetett.

3.

Zárt rendben mentünk ide-oda, mindenhova, tanteremből a hálóterembe, csuklóról az étterembe, s a beosztásom, vagyis a helyem Szabó Gerzson és Szentiványi között a sorakozónál, ismerősebb hely volt már a régi, otthoni lakásunk legmeghittebb szögleténél is. Az első tagpár második sorában álltam, vagy meneteltem a fél századunkkal, mintha egy vonatnak lennék bizonyos kereke vagy egy gályának valamelyik bordája; így utazgattunk ide-oda. […] Ez a helyünk nem afféle elméleti, jelképes hely volt csupán: konkrétabb és valóságosabb helyem talán azóta sem volt életemben.

„Hogyan kezdjünk hozzá?” – Felhívás nyári magyartanári táborra

A Magyartanárok Egyesülete irodalmi-módszertani tábort hirdet minden magyar szakos tanár, egyetemista és érdeklődő számára. A táborban műelemző és módszertani továbbképzés zajlik, elsősorban kiscsoportos műhelymunka formájában. Egyrészt egy klasszikus prózaíró, Jókai Mór alkotásaira, másrészt egy kortárs költő, Takács Zsuzsa műveire koncentrálunk. A szövegelemzésekhez tanításmódszertani kérdések megbeszélését kapcsoljuk. A programot Balatonfüred megtekintése, filmelemzés, nyelvészeti előadás, kulturális programok teszik teljessé. Egy-egy esti beszélgetésre vendégünk lesz a táborban Takács Zsuzsa és Závada Péter.

BŐVEBBEN

„Rúgj te is labdába!” – Pályázat középiskolás diákok számára

A Karakter blog pályázata 2019 márciusában lezárult, de Kukorelly Endre versei és a középiskolásoknak szánt feladatok továbbra is elérhetőek az eredeti bejegyzésben.

„Irodalomról lesz szó, elsősorban kortárs magyar irodalomról, sok szerzővel, beszélgetéssel. Lesznek értelmezési ötletek, segédlet tanításhoz és tanuláshoz. Azt szeretnénk megmutatni, hogy az irodalomnak, az olvasásnak helye van a mindennapi életünkben. Hogy az internet, a kütyük nem szorítják ki az életünkből szükségképpen az olvasást. Hogy olvasni nem régen volt szokás, vannak például mai szerzők, akik nagyon is élnek, akiket meg lehet szólítani” – írta Mohácsi Árpád 2018 októberében a Karakter blog indulásakor. (A szerkesztő 2018 őszén Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével, majd Kukorelly Endre költővel beszélgetett az irodalomtanításról – ezeket az interjúkat is olvasóink figyelmébe ajánljuk.)  A Karakter 2019. február 4-én hirdette meg irodalmi pályázatát „Rúgj te is labdába!” címmel. A pályázatra olyan középiskolás diákok jelentkezését várják, akik szívesen megoldanák a blogon közzétett Kukorelly-versekhez kapcsolódó – Arató László által készített – feladatokat: „A pályázatok értékelése során az önálló gondolatokat és az egyéni leleményességet fogjuk díjazni – olvasható a blogbejegyzésben. – Nincs terjedelmi megkötés. A legjobb pályaműveket közöljük. A legeslegjobbak pedig könyvjutalomban részesülnek, Kukorelly Endre dedikált példányokat ajánlott fel erre a célra.” A pályázók nemcsak azt dönthetik el, milyen terjedelemben dolgozzák ki megoldásaikat, de azt is, hány feladatot oldanak meg. Megoldásaikat 2019. március 1-jéig a pályázati kiírásban szereplő e-mail címre (palyazat.karakter@gmail.com) kell elküldeniük.

A pályázati kiírás a Karakter blogon, a  versek és a feladatsorok ugyanitt érhetők el.

 

Budapest-töredékek – Felhívás

Szeptembertől az iskolákban is elindul a BUDAPEST-TÖREDÉKEK című projekt megvalósítása.
A program finanszírozása lehetővé teszi, hogy további három kollégát fogadjunk, ezért ismét budapesti és Budapest környéki (Pest megyei) magyar szakos tanárok jelentkezését várjuk.

A programról és a jelentkezésről itt olvashatnak részletesen. 

A program saját honlapja itt tekinthető meg. 

Jelentkezés: budapest.toredekek@gmail.com

Budapest-töredékek – elérhetők a szövegek és a videók

A közreműködő tanárok felkérésével és a projekt honlapjának elkészítésével startolt el a Szépírók Társasága és a Magyartanárok Egyesülete közös programja, a ‘Budapest-töredékek’.

Az előkészítés során nyolc népszerű magyar író választott egy-egy régebbi írótól származó rövid szöveget, ami Budapest társadalmára koncentrál. Valamennyien egy néhány perces videóban mondják el, miért fontos ez a szöveg nekik, és hogyan kapcsolódik valamilyen mai, jellegzetesen budapesti, nagyvárosi társadalmi problémához.

Bővebben

Videópályázat középiskolai diákcsapatoknak

Rödönyi Csilla illusztrációja

A Tilos az Á Könyvkiadó és az Időfutár regénysorozat szerzői különleges pályázatot hirdetnek középiskolások számára az Időfutár című regénysorozat új részének megjelenése kapcsán.

A pályázatra felső tagozatos és középiskolai diákcsapatok nevezhetnek. A feladat rövid, min.  1 –  max. 2 perces könyvtrailer videó elkészítése az eddig megjelent hat Időfutár kötet közül bármelyikhez, vagy akár az egész sorozathoz. A pályázó csapat állhat 2, 3, vagy akár több diákból is.

Bővebben

BUDAPEST-TÖREDÉKEK – Felhívás tanároknak

 

(fotó: Bárdos Tamás, 2012)

A Szépírók Társasága és a Magyartanárok Egyesülete budapesti és Budapest környéki (Pest megyei) magyar szakos középiskolai tanár kollégákat keres a BUDAPEST-TÖREDÉKEK című projekt megvalósításához, amely a társadalmi érzékenységet a nagyváros sajátos társadalmi feszültségeinek megismerésén keresztül szeretné elősegíteni.

Bővebben

Dada ballada – Arany és az avantgárd képzőművészeti technikák

A Kassák Múzeum pályázata középiskolásoknak:

Két, látszólag összebékíthetetlen valóság társítása egy látszólag oda nem illő térben.” (Max Ernst)

 

“És azt ismeritek, hogy Arany János találkozik Kassák Lajossal a Petőfi Irodalmi Múzeumban?

A Ti képzeletetekre bízzuk, mi született volna abból, ha Arany megkéri Kassákot, legyen oly’ jó és a dadaista-szürrealista asszamblázs, kollázs, vagy fotómontázs módszerével alkossa újra egyik balladáját.

Bővebben

„Könyörgök, menjünk oda!” – Az Örkény Színház pályázata középiskolásoknak

Csehov Három nővér című színdarabjának hősei úgy érzik, hogy az életük minden problémája megoldódna, ha vidéki házukból Moszkvába, a szülővárosukba költözhetnének.

Irina „Moszkvát látja álmában minden éjjel”, mert „nincs Moszkvánál jobb a világon”, Másának „Moszkvában mindegy lenne, milyen az idő…” Andrej, a fivérük pedig így ábrándozik: „Ülsz Moszkvában valamelyik nagy étteremben, nem ismersz senkit és téged sem ismernek, és mégsem érzed magad idegennek.” (Stuber Andrea fordítása)

El tudsz képzelni egy olyan várost, amely garantálja a boldogságot?

„Könyörgök, menjünk oda!” – Az Örkény Színház pályázata középiskolásoknak részletei…