Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szívében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.
– Iványi-Szabó Rita beszámolója –
Ezzel a József Attila-verssel kezdődik az Örkény Színház Anyám tyúkja 2. című előadása, és ebben a versben hangzik el az előadás egyik kulcsszava is, az „elidőzés”. Hiszen az előadás erről (is) szól: képesek vagyunk-e, merünk-e elidőzni közel három órán keresztül az elsősorban XX. századi magyar költészet olyan kanonikus lírai szövegei mellett, mint amilyen például A Dunánál, a Halotti beszéd vagy a Hogy elérjek a napsütötte sávig – hogy csak néhány önkényesen (vagy örkényesen?) kiragadott címet említsek. Fontos szövegek, kanonikus versek hangzanak el (az alcím szerint: „a magyar irodalom kötelező versei”) – de az előadás mégsem tankönyv-szagú, tud újat, mást mutatni: a szövegek a művészek előadásában képesek lesznek más hangon megszólalni. Az előadás – mint valami különleges magyaróra és időutazás – a diákokat és magyartanáraikat is (vagy főként) megszólítja, ezért talán nem véletlen, hogy idén ezt az előadást tekinthették meg az érdeklődők a Magyartanárok Egyesülete és az Örkény Színház immár harmadik alkalommal megrendezett közös konferenciájának keretében. 2020. január 11-én tehát harmadik alkalommal látogathattunk el A színház iskolája című színházi napra, ahol az előadást egy rövid pódiumbeszélgetés, majd egy három előadásból álló „mini”-konferencia követte.
Bővebben