Gallai ZsófiaTősgyökeres Wekerle-telepi vagyok, ott jártam középiskolába, a Landler Jenő Gimnáziumba (ma Kispesti Deák Gimnázium), ahol a ’70-es években egy makarenkói elvekre épülő iskolakísérlet folyt. A szigorú szabályokon és egyszemélyi irányítású demokrácián alapuló rendszerben kellett megtanulnom „iskolában gondolkodni”, s megtalálni a felszabadító erejű lehetőséget: ez az önképzőkör és a diákszínjátszás terepe volt. Választott szakjaimat itteni tanáraimnak köszönhettem: az ELTE Bölcsészkarán magyar-francia szakot végeztem (1981). Egyéb álláslehetőség híján visszamentem tanítani Kispestre, volt középiskolámba. Természetesen diákszínjátszókört vezettem, egy ízben megnyertük a budapesti fesztivált Harold Pinter Csönd című darabjával. Közben hosszú évekig lektori jelentéseket írtam francia nyelvű könyvekről az Európa Könyvkiadónak, s egy művet le is fordítottam. Munkahelyemen dolgozott ekkoriban Arató László és Pála Károly – a későbbi tankönyvszerzők -, s ott kezdte pályáját Földesné Hartmann Ibolya is. Néhány évig komoly szellemi munka, pezsgő élet, eszmecsere jellemezte a magyar munkaközösséget. Aztán szétrajzottunk. Én kislányom születése (1990) után egy évvel már máshol, az akkor induló Közgazdasági Politechnikum nevű alapítványi iskolában folytattam a tanítást, s azóta is ott dolgozom, művészetismeretet és kommunikációt tanítok. Ezek a tárgyak nagyrészt azonosak a magyar irodalom és nyelvtan tantárgyakkal, de bővebbek azoknál, művészettörténeti és csekély részben zenei alapismereteket, a kommunikációórákon tanulásmódszertant, kommunikációelméletet és gyakorlatot, vitakultúrát stb. is tanítunk. Az Egyesületnek alapító tagja vagyok, s megalakulása óta egészen 2016 tavaszáig részt vettem a Választmány munkájában, bár ez néha nehezen volt összeegyeztethető a Politechnikum valóban demokratikus – tehát időigényes – működési rendjével.

GALLAI ZSÓFIA