Kreatív írás középiskolás fokon – Sulyok Blanka írása

Sulyok Blanka a Helikon folyóirat 2015/1. számában Kreatív írás középiskolás fokon címmel tett közzé kiváló tanulmányt a magyartanítás egyik – minden iskolatípusban igen eredményesen használható – módszeréről. A szerkesztőtől és a szerzőtől engedélyt kaptunk, hogy az írást honlapunkon is hozzáférhetővé tegyük a kollégák számára.

Részletek a szövegből:

Az első órákon, amikor harmincöt kamasz fiúval néztem farkasszemet, egyébként is világossá vált, hogy itt valamit „ki kell találni”, ha azt akarom, hogy figyeljenek rám. Sem fizikai, sem lelki alkatom nem igazán alkalmas a kívülről, szankciókkal kényszerített „fegyelem” fenntartására.

 

Kértem őket, hogy nyissák ki a szöveggyűjteményt Anakreón Engem a szerelem… című versénél. Na de tanárnő, mi nem hordunk szöveggyűjteményt. Jó, akkor töltsétek be az okostelefonotokon a szöveget, úgyis folyton azon lógtok… Lehet telefonozni? Kajak? Nekem már meg is van, tanárnő! (Hiába, ez már a Z-generáció. Nem gondoltam volna, hogy ettől így belelkesednek.

 

Babits Mihály fordításában így szól az első versszak:

 

Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és egy
szépcipőjü, aranyhajú
lánnyal játszani hivott.

 

Miután megbeszéltük a képek logikáját, hasonló versszakokat kellett írni nekik is, csoportban. És a fiúk a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlták. A teljesség igénye nélkül idézem a jobban sikerülteket:

 

„Engem a Szerelem / matekórán körzővel szúrt szíven, / és több ponton összekötött / a Végtelennel.”

 

„Engem a Szerelem / infóórán vírussal fertőzött meg, / és az összes exemet / kitörölte a fejemből”

 

„Engem a Szerelem / a tanműhelyben / fűrésszel forgácsolt szét, / majd végül simára gyalulta / a szívem.”

 

Hasonlóan rövid, „felvillanás-szerű” kis szövegeket írtunk Szent Ágoston, az „utazás-toposz” és a „belső, lelki utazás” ürügyén. Itt egy merész ugrással egy József Attila-verssort vettünk alapul:

 

„Jó volna jegyet szerezni, és elutazni Önmagunkhoz”

 

Azt kértem tőlük, hogy próbáljanak meg minél változatosabb „közlekedési eszközöket” választani, és valahogy jelenjen meg az önismeret fontossága, illetve az, hogy az ember több, mint amit a külvilágnak megmutat magából. Például következő sorok kerültek fel a facebook-csoportunkba:

 

„Jó volna tengerre szállni, és felfedezni érzéseink szigetét.”

 

„Jó volna liftbe szállni, és eljutni szívem alagsoráig.”

 

„Jó volna városnéző buszra ülni, és végiglátogatni
lelkem felfedezetlen nevezetességeit.”

 

„Jó volna tengeralattjáróba szállni, lelkünk mélyére merülni,
és felszínre hozni a kincseket.”

 

„Jó volna Hummer-be ülni, és feltörni lelkem jegét”

 

„Jó volna metróra szállni, hogy a felszín alatt megtaláljuk valódi önmagunk.”

A teljes írás itt tölthető le.