„Ha igaz az, hogy minden jelentős embernek egyetlen eszméje van (vagy legalábbis megtalálható gondolkodásukban az a vezéreszme, amely minden mást igazgat), akkor Arató Lászlóról elmondható, hogy ez az eszme az olvasásra nevelés” – írja Radnóti Sándor (itt) a gondolatmenete elején.
Az írás, amely egy könyvbemutató keretében a Magyartanárok Egyesületének legutóbbi konferenciáján is elhangzott, a Revizor Online könyvkritikai rovatában jelent meg. Az esztéta-irodalomtudós A szöveg vonzásában című tanulmánykötetről írva a következőképpen fogalmazza meg Arató László tanári munkásságának alapvetését :
„Aratónak és társainak az autoritás legszélesebb értelemben vett megrendülésével kellett számot vetniük. Megrendült a tananyag értékébe, pragmatikus hasznába vetett hit, a műveltség értéke, tartalma, terjedelme, s megszűnt a tanár adott, kétségbe nem vonható autoritása is. Megszűnt a humanista gimnázium elitképző pátosza. Ez utóbbi már Arató iskolás korában sem volt valóság; legföljebb nyugdíj felé baktató tanárok magatartása tükrözhette, de helyébe lépett a szocialista diktatúrák ismert magaskultúra-tiszteletének, különösen a nem jelenkori, hanem klasszikus magaskultúra-tiszteletének egyenlősítő pátosza. Az iskolai kötelező és a magánolvasmányok különbsége nem volt ismeretlen, de alapvető kettészakadása – amely, ha nem tévedek, Arató egyik sarkalatos tanári tapasztalata és gondja – még nem következett be. Ezt az új helyzetet nem nevezem a kultúrkritika szokásos módján sem katasztrofálisnak, sem tragikusnak, egyszerűen csak újnak, amire új válaszokat kell találni. Ennek munkása, kidolgozója Arató. Bizonyos alapvető preferencia-döntéseket kellett hoznia, gyakorolnia és megvédenie, amelyek közül a legfontosabb a kánonnal – s különösen a teljes kánonnal – szemben az olvasás élményének előnyben részesítése. Ez a megváltozott kultúrafogyasztói szokások figyelembevételét, de nem egyszerű kiszolgálását jelenti.”
.A teljes írás itt olvasható.
Magyartanárok Egyesülete 