Dr. Kelevéz Ágnes: Arany János újraértelmezése a Nyugat szerzőinél

A Mindenki Akadémiája című műsor 2017. május 22-i, hétfő délutáni adásában dr. Kelevéz Ágnes irodalomtörténész, Babits-kutató, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa tartott előadást Arany János és a Nyugat folyóirat körébe tartozó szerzők kapcsolatáról.

Az előadás legfontosabb kérdései a következők: Mi volt az, ami Babits Mihályt olyan szorosan kapcsolta Arany Jánoshoz? A Nyugat szerzői hogyan kerestek példaképet, hogyan olvasták újra Aranyt? Az előadás központi gondolata tehát az, hogy a nyugatos szerzők a korábban fontosnak tartott epikus Arany helyett a lírikusra (főként az Őszikék ciklusra) helyezték a hangsúlyt. Arany megítélése ezzel együtt nem volt egységes, a Nyugat 1917-es és 1832-es jubileumi számai ellenére a lap hasábjain komoly viták folytak az 1910-11-es években Ady és Babits, majd 1931-32-ben Kosztolányi és Móricz Zsigmond között. Kelevéz Ágnes részletesen beszámol ezekről a vitákról és a hozzájuk kapcsolódó szövegekről, illetve az előadás elején arról is esik szó, hogy Babits (valamint Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső) hogyan reflektáltak az Arany-életműre.

A műsor megnézhető: itt

Iványi-Szabó Rita

„Kompetenciát mért vagy órai ismereteket?” – Arató László a magyar írásbeli feladatairól

2017. május 8-án a január 1-jétől hatályos vizsgakövetelményeknek megfelelően került sor a magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgákra közép- és emelt szinten. Az Oktatási Hivatal (OH) – az előírásoknak megfelelően –  a feladatsorokat és a javítási-értékelési útmutatókat a vizsgát követő napon tölti fel a honlapjára.

Az írásbeli napján Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke az Index, az Eduline és a Magyar Nemzet kérdéseire válaszolva értékelte a középszintű feladatsorokat.

„A magyartanár úgy vélte, a Petőfi-szöveg [a Könyvesblog interjúja Adrovitz Anna művészettörténésszel és Kalla Zsuzsa irodalomtörténésszel az ARCpoetica című kötetről] és a hozzá kapcsolódó feladatok alapjában véve jók voltak, de azt nem tartotta indokoltnak, hogy a 90 perces szövegértési feladat témája is az irodalomhoz kapcsolódott, hiszen az érettségi második felében ugyancsak volt 150 perc az irodalmi feladatra. »Ez a 90 perc inkább a kommunikációról kellett volna hogy szóljon« – mondta. Azt is megjegyezte, a szövegértési feladatsor nem volt könnyű, időigényes volt a megoldása, sokat kellett írniuk a diákoknak. Ez azért baj, mert ebből a másfél órából kell kigazdálkodnia a szövegértést és a szövegalkotást egyaránt, így utóbbira – ami az érettségi vizsga egyetlen igazán új eleme – nem jutott elég idő. A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az érettségi második fele, az irodalmi elemzés idei feladata maradi volt, visszalépésnek tekinthető: »Az előző tizenkét évben szinte mindig ismeretlen szöveg volt az elemzés tárgya, hogy felmérjék az érettségin, a gyerek mit tud kezdeni egy általa korábban nem látott művel.« Ezzel szemben ma a vizsgázók három népszerű szerző – Kosztolányi Dezső, József Attila és Radnóti Miklós – ismert műveivel találkozhattak, ami megkérdőjelezi, hogy az érettségi valóban kompetenciát mért-e vagy pedig órai ismereteket. Egyébként a művek elemzéséhez adott szempontrendszer mindkét esetben kiváló volt” – írja az MNO.hu.

Kártékony listák – A készülő NAT-ról

A Vasárnapi Hírekben F. Szabó Kata írt az új, most készülő NAT-ról. Az újságíró a Magyartanárok Egyesületének elnökét is megszólaltatta.

Idézetek az írásból:

A szakértők egyöntetűen úgy gondolják, mit sem ér az új NAT, ha marad a „listázó hagyományoknál”. „Már a 2012-es NAT is a legrosszabb úton jár, mert a tartalom szabályozásának ez a részletes, műveltséganyagot felsoroló része a lehető legkártékonyabb.

…mindannyian Bolond Istókok vagyunk… – Arató László Arany Jánosról

Arató László a Klubrádió Tűréshatár című műsorában volt Szunyogh Szabolcs vendége. A beszélgetésben, amelynek témája Arany János volt, egy sor érdekes kérdés szóba került. Többek között a következők:
– Miért nem tudta kikezdeni az idő az Arany-balladákat?
– Miért lenne jó a humorosabb műveket, a Bolond Istókot, A nagyidai cigányokat is tanítani?
– Izgalmasabb-e az ötvenes évek lírája, mint a Nyugat által felkapott Őszikék?
– Mitől különlegesek a Toldi estéje képei?
– Mi jellemzi a homo autumnalist?
– Hogyan lett Arany a magyar irodalom egyik legnagyobb drámaírója?
– Mitől regényszerű a Buda halála?
– Hogyan távolodott el Arany a mandátumos költő szerepétől, majd miért tért vissza hozzá?
– Miről árulkodik a színészkaland?
– Miben hasonlít egymáshoz Arany János és Térey János?
– Hogyan viszonyult Arany a politikához?
– Miért nevezhető mindenki Bolond Istóknak?

Gimnazistáknak humor, posztmodernrajongóknak szélsőségek… – Margócsy István Aranyról

Arany János kétszázadik születésnapján Cseri Péter készített interjút Margócsy István irodalomtörténésszel a 168ora.hu számára. A beszélgetésben szó esik többek között a világirodalomról mint mércéről,  az irodalom társadalmi szerepéről, az írók politikai szerepvállalásáról és magánéletük marketingszerepéről…

Részlet az interjúból:

“Megkérném egy játékra. Ha ön lenne a képzeletbeli Szépirodalom Zrt. egyik vezetője, és azt a feladatot kapná, hogy 2017-ben próbálja meg bevezetni a piacra Arany János életművét, milyen marketingstratégiát választana?

Szilágyi Zsófia az oktatásról

A Litera irodalmi portál beszélgetéssorozatot indított A katedrán címmel. Oktatóként is tevékenykedő kritikusokat, irodalomtörténészeket, esztétákat, írókat kérdeznek arról, hogyan látják a magyar oktatást. Elsőként Szilágyi Zsófia válaszolt, ebből az interjúból idézünk.

“/…/

A legkülönfélébb képzésekben, hogyan látod, milyen szellemi-olvasottsági, érdeklődési munícióval érkeztek a diákok hozzátok? Minden sarkos megfigyelés igazságtalan, egyedi esetek vannak, mégis megvonható valamely közös többszörös.

Erre nagyon nehéz nem unalmas és igazságtalan közhelyekbe futva válaszolni. Összességében biztosan kevesebbet olvasnak, mint mi annak idején – viszont sokkal több filmet látnak. Nem úgy jönnek, hogy majdnem készen vannak, mi csak kicsit „sminkelgetjük” őket, hanem tanítani kell őket: ezt, például, úgy értem, hogy feladtam a referátumosdit a szemináriumokon, minden órát vezetek, hogy így mondjam, ami, persze, strapásabb, de eredményesebb. Olyan művekre csodálkoznak rá, amelyeken mi már régen túlvoltunk egyetemista korunkra (pl. Móricz Szegény emberek című novellájára), de lássuk a lényeget: elolvassák és rácsodálkoznak. Viszont komoly alkalmazkodóképességük van, ami kell is: mióta tanítok, 2001 óta, még nem láttam olyan egyetemistát, akit ne ért volna el valamilyen reform, bolyongnak a képzések, kreditek rengetegében. Persze, bolyongunk velük mi is: az volt a legszebb félévem, amikor egyszerre hat képzési rendben tanítottam. Bevezetünk és kivezetünk képzéseket, itthon meg meghallgatom, amint a gyerekemmel történik ugyanez, hol nemszakrendszerű oktatás, hol mindennapos testnevelés, nem unatkozunk.